Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Szóval mizu Nalaval? - Cruz túlkiabálja a közeli robbanásokat, és lövéseket.
- Mivan? - hihetetlen ez a gyerek.
- Csak kérdem! - emeli fel a kezét védekezően. - Soha jobb alkalom!
Persze, a legjobb időzítés beszélgetni az, amikor körülbelül 20 ember tüzel kettőnkre. A fülem sípol, de alig hat rám a számtalan közeli lövésektől, amiket életem során hallottam. Mégis el tudja vonni a figyelmem a lényegről, tompítva az érzékeimet.
- Dallas, beszéltél vele? - nem fogja annyiban hagyni, igaz?
- Cruz, lehetne, hogy arra koncentrálnánk, hogyan jutunk ki innen élve?
- Szóval nem beszéltél vele?! Dallas két hete jöttél vissza, és azóta nem hívtad fel? - néha komolyan elgondolkodom azon, hogy Cruz egy fiatal testben élő öregember, akinek annyi a dolga, hogy a megfelelő pillanatokban apai tanácsokkal, és lebaszásokkal boldogítson.
- Miért hívtam volna fel? - egy golyó átüti az egyik ládát, ami mögött eddig bujkáltunk, elrepülve kettőnk között.
Cruz szeme az égő romokat szemléli körülöttünk, ami bármelyik pillanatban robbanhat.
- Tudod, megkérdezni jól van-e, mit csinál mostanság, hiányzol-e neki... - üvölti rábökve az épület egyetlen sértetlen részére.
- Háromra! - kiabálok, és egy bólintással válaszol.
A szemeiben semmi félelem sincs. Mindig is furcsálltam, hogy ezekben a helyzetekben a nyomát se lehet látni a félelemnek rajta. Csak teszi, amit az ösztönei sugallnak, és mindig győztesként kerül ki. Akkor is, ha semmi esélye sem volt. Nehéz elhinni, hogy ez az ember egy egyszerű ajtócsapódásra is sikítva ugrik fel. Konkrétan sikítva.
Egyszerre indulunk meg a garázs felé, amiben remélhetőleg egy autó vár ránk. Gyorsan mozgunk, összhangban, láthatatlanná viszont ez sem tesz minket. A golyók záporoznak körülöttünk, és hallom is, hogy Cruz mögöttem le ad pár lövést, nem túl sokat, spórolva a muníciónkkal.
Ezek a balfaszok egy hadsereget hoztak kettőnkre, ami azt jelenti, hogy biztosra akartak menni. Mindenféle stratégia nélkül csak lőnek, megállás nélkül. Amatőr seggfejek.
A garázs ajtaja nehezen tárul fel, ketten kellünk hozzá, hogy feltáruljon a rozsdás ajtó. Amikor elég nagy rés van ahhoz, hogy beférjünk rajta, becsúszok. Ami elém tárul, az kiábrándító.
- A kurva életbe! - mormogom.
- Mi ez a szarkupac? - enyhe kifejezés arra a roncshalmazra, ami a garázs közepén fekszik, úgy 50 éve.
- Gyerünk! - több lehetőségünk nincs.
- Ember, mit csinálsz? Hamarabb halunk meg abban a kocsiban, mint odakint. Ránk robban vagy valami.
