New York utcáin

36. | Nala

- Én erre nem vagyok képes!

- Túl késő aranyom! Már itt vagy. - KC a lehető legnagyobb erővel tol maga előtt, egyenesen a bár felé, ahol a következő minimum nyolc órámat fogom tölteni, italokat osztogatva ismeretlen embereknek.

- Valójában nem is gondoltam én ezt komolyan! Nem is gondoltam végig. 

- Ne pánikolj már, rendben leszel! Itt lesz Hadley végig és segít neked. Amúgy meg, nem barista voltál egy kávézóban otthon, nem?

- Uh de. Azon a környéken, ahol felnőttem, körbevéve olyan emberekkel, akiket gyerekkorom óta ismerek.

- Na ez majdnem ugyanaz.

- Majdnem. Persze. - mormogom, izzadt tenyeremet beletörölve a friss, zsírúj pultos ruhámba. 

Hadley már előttem itt volt, mosolyogva, táncolva keveri kavarja a jobbnál jobb koktélokat, italokat a kiabáló embereknek. Máris sokan vannak és még csak tíz óra van. 

Az előző hetet azzal töltöttem, hogy piákat kevertem, töltöttem össze-vissza, és szolgáltam fel a négy személyes vendégkörömnek. Míg Hadley próbált minden alapanyagot megmenteni, amikből borzalmas löttyöket csináltam, addig KC minden kreációmat örömmel nyakalt be. Ez azt eredményezte, hogy KC minden este részegen feküdt le aludni, éppen ahol az álom megtalálta őt. Néha Cruz is csatlakozott hozzá, és nagy ritkán Cisco sem nézett ferde szemmel a barátnőjére, aki sipítozó tini lánnyá itta magát. 

KC hüvelykujjával kíván sok szerencsét, és el is tűnik a tömegben. Elönt a pánik a sok pohártól, és üvegtől ami előttem és körülöttem hever. Hova nyúljak a sörért? Honnan tudjam melyik sör egyáltalán? Cifrábbnál cifrább nevű alkoholok vannak a hűtőkben mögöttem, és el nem tudom képzelni, honnan fogom tudni, mit csináljak. 

 Gyengéd ujjak csavarodnak a karomra, Hadley jellegzetes virágillata üti meg az orromat. Nem is tudnám szavakba önteni mennyire örülök, hogy itt van mellettem, és itt is lesz mellettem ma éjszaka. Túl sok lenne ez nekem most nélküle.- Ne becsüld alá magad. Ez semmiség ahhoz a rémes irodai munkához képest. ­ - Hangja tökéletesen cseng a jobb fülemben annak ellenére is, hogy a környező DJ pultból folyik a basszus. Egy apró mosolyt küldök felé, mielőtt még elsírnám magam. Hogy min azt nem tudom. Vagy azon, hogy mennyire hálás vagyok neki, vagy azon, mennyire félek. Elfordít a nyomuló tömeg felé, és hirtelen öt ember kiabál rám, akiknek most és azonnal kell az alkohol utánpótlása. 

- Hajrá! - Hadley ad egy utolsó bíztatást, majd két méterrel arrébb áll, és mielőtt még bárki is leadta volna a kívánságát, már egy poharat és üveget tart a kezében. 

Most vagy soha, Nala. Első rendelés: sör. Mindegy milyen. Legalábbis ezt hallom ki a részeg, nyálbuborékos kopasz csávó szájából. Felbontom az üveges söröket, amiket ügyetlenül rakok elébe. Az üvegeket hamar felváltja a pénz, borravalóval együtt. Nem tudom megállítani a mosolyt ami az arcomra kúszik, miközben megszorongatom a bankjegyet a kezemben, és bedobom a kasszába. Hadley már-már büszke tekintettel figyel, meleg mosollyal nyugtázza, hogy valamit azért csak jól tanított meg nekem. Az első és legfontosabb alkohol, a sör megtalálása, felismerése, megszerzése. Minden idegzetem ráfeszül a feladatra ami előttem van. Jelenleg a tequila tökéletes kimérése, amit két egyetemista árgus szemekkel néz. Vajon mit gondolhatnak? Maximalista liba, valószínűleg. Bár egy mukkot se szóltak, mióta felsorolták, mit kérnek, a szemük töretlenül követik a mozdulataimat. Hadley elsuhan mellettem, megsimítva a felkarom. Az apró gesztusok egyike, amivel azt sugallja; Így tovább csajszi! Visszafelé megáll, közelebb hajolva a fülemhez kuncog.­

- Nem vegyész vagy, nem baj ha kicsit kevesebb, vagy több. - Válaszra se méltat, mert már ott is hagy a bambiszemű férfiakkal velem szemben.