23. | Nala

815 42 2
                                    


A terv változott a jövőmet illetően

Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.

A terv változott a jövőmet illetően. Jelen pillanatban semmi sem történik úgy, ahogy ide tartva kitaláltam. Mondjuk úgy az első pontnál nem stimmel a dolog. A banknak esze ágában sem volt felvenni engem, ismeretlen okokból. Nem is tudom miért akartam igazán ott dolgozni.

A sok visszautasítás után végre megkaptam egy állást. És így kerültem ide. Egy világos, régi időket idéző, sajnos túlságosan is népszerű kávézóba. Görcsösen mosolygok az előttem álló idős bácsira, aki a nap utolsó kávéját jön meginni. Tudom, mert másfél hete mindennap, ugyanakkor jött be, ugyanakkor hagyja el a kávézót. És másfél hét alatt sok időm volt arra, hogy meghallgassam életének történetét.

És nem ő az egyetlen. Hihetetlen mennyi mindent meg lehet tudni egy ilyen helyen. Mindenki beszél mindenki háta mögött, legyen szó vendégről, dolgozóról, vagy a főnökről. Aki jelen esetben egy nagyon kedves 50-es nő. Lehet soha többet nem fogok férfinak dolgozni. Soha! Kelleni fog egy kevéske idő, mire kiheverem az első tapasztalatokat.

A munkatársaim rendesek, és kifejezetten szórakoztatóak. Velük gyorsabban telik az idő, és amúgy sem olyan rossz itt dolgozni. Eleinte lelombozott, hogy megint ilyen helyen kell dolgoznom. Mielőtt New Yorkba mentem volna, számtalan ilyen jellegű munkát elvállaltam, és nem volt a kedvencem. De most be kell érnem ennyivel, hogy összeszedjem magam.

Anya naponta többször besettenkedik, élvezve, hogy egy szem lánya a közelben dolgozik. Rendszerint ide küld minden régi ismerőst, gyerekkori barátot, és rokont, ki tudja miért. Anya tudja igazán, hogyan kell kellemetlen helyzetbe hozni. Ezt akkor éreztem a legjobban, amikor megjelent az ovis szerelmem, a jelek szerint Anyám addig beszélt lyukat a hasába, amíg bele nem egyezett, hogy meglátogat engem.

Aztán ott van Jacob. A két héttel ezelőtti közös ebédnél, ahol ott volt ő, és a szülei is, elszabadult a pokol. Legalábbis bennem biztos. Kiderült, hogy a szülei két éve úgy tudják, hogy Jacob és én azért szakítottunk, mert nem bírtuk a távkapcsolatot, és közös megegyezéssel úgy döntöttünk, külön utakon folytatjuk az életünket. Majdnem belefulladtam az előttem lévő levesbe, amikor meghallottam. Onnantól Jacob tekintete úgy kerülte az enyémet mintha én lennék Medusa, és kővé válna a tekintetemtől.. Ami amúgy minden vágyam volt abban a pillanatban. Később Anyám, és Jacob szülei is kinyilvánították véleményüket kettőnkről, és nagyon támogatnák, ha újra egymásra találnánk. Akkor pedig a csirkemell akadt meg a torkomon, ami így is száraz volt, mint a sivatag.

Senki sem tudja, hogy megcsalt. Senki. Még Anya sem hitte el, amikor elmondtam neki. A kedves, becsületes, jól nevelt Jacob soha nem tenne ilyet. Én is így voltam vele egészen az utolsó pillanatig.

A kávézó éjszaka is nyitva van, és lassan észre is vehető, hogy sötétség borult a városra. Az emberek már csak kifelé mennek, be már nem. Néha megfordul egy-két éjszakai bagoly, vagy átutazó, de amúgy elég nyugodtak az éjszakák.

New York utcáinOù les histoires vivent. Découvrez maintenant