Piroska és a Farkas

A Farkas

Piroska döbbenten állt és nézte a Farkast. Nem gondolta, hogy találkozni fog eggyel, és most mégis itt van. Mit tegyen? Meneküljön?

-Oh hello! Én kérek elnézést- köszönt a Farkas mély hangon. Meglátta a kosarat a földön. Lehajolt és felvette.

- Tessék, ezt elejtetted- nyújtotta a kosarat Piroska felé. Széles mosoly ült az arcán.
Piroska nem tudta eldönteni, hogy ez egy kedves mosoly vagy egy gonosz vigyor akar-e lenni. Az utóbbi tűnt számára valószínűbbnek.

-Köszönöm...-mondta Piroska és elvette a feléje nyújtott kosarat.

-Mit keres egy magadfajta kislány egyedül az erdőben? Veszélyes itt - mondta a Farkas, még mindig vigyorogva.

-Nem vagyok kislány! -csattant fel Piroska sértődötten. Nem szerette, ha gyerekként kezelik. Ez a Farkas pedig különösen lekezelő volt vele szemben.- És tudok magamra vigyázni! Most pedig ha megbocsátasz.. -indult tovább Piroska.

-Nem tartom jó ötletnek, hogy arra menj...-tanácsolta a Farkas.
Piroska nem is törödött vele, haladt tovább egyenesen.
Hirtelen belelépett egy hurokba. A hurok rácsavarodott a jobb lábára és felrántotta. Egy erős fa ágán lógva végezte. Fejjel lefelé látta, ahogy a Farkas közelebb jön hozzá.

-Én szóltam -mondta, most jobban vigyorogva mint az előbb - Jobb lenne ha hazamennél. Látszik, hogy nem vagy jártas errefelé. A következő csapdába is ugyanígy bele fogsz sétálni -tette hozzá.

-Márpedig én nem megyek haza! -jelentette ki határozottan Piroska.

-Milyen makacs itt valaki -mondta nevetve a Farkas -Tudod mit? Leszek a kísérőd.

-A kísérőm? -kérdezett vissza Piroska- Mégis miért akarnál engem kísérgetni?

-Hmm, miért is.. -mondta szórakozottan -Mert szórakoztatónak ígérkezik.
Piroska gyanakodva nézett rá, még mindig fejjel lefelé lógva.

-Ugyan már, ne nézz így! Nem akarok semmi rosszat -folytatta a Farkas - Neked csak előnyöd származhat belőle. Én jobban ismerem ezt az erdőt, mint bárki más. Elkísérlek oda, ahová mondod és neked pedig nem kell így végezned.

-Először szedj le innen légyszives -mondta Piroska. Kezdett már fejébe szállni a vér.

-Ahogy kívánod -mondta a Farkas és előhúzott a csizmájából egy bicskát.

-Miért hordasz magadnál kést? -kérdezte Piroska kissé aggódva. Nem tűnt túl szimpatikusnak az, hogy kés van nála.

-Pontosan azért, hogy a magadfajta ügyetlen embereket kiszabadítsam az ilyen szorult helyzetekből -válaszolta.
Piroska válaszra nyitotta a száját, de a Farkas előbb szólalt meg.

-Jól van, akkor ismertetem a tervet. Én ideállok alád, és miután elvágtam a kötelet elkaplak- mondta.

-Micsoda? Várj egy ki...- nem volt ideje tiltakozni.
A Farkas odaállt alá. Eldobta a kést, ami elvágta a kötelet. Piroska elkezdett zuhanni. Behunyta a szemét és a legrosszabbra számított, ami végül nem következett be. Kinyitotta a szemét. A Farkas elkapta, Piroska pedig a karjaiban volt. A Farkas ránézett és mosolygott. Most először érezte a mosolyát barátságosnak.

-Nem is volt olyan vészes, igaz? -kérdezte.

Piroska visszamosolygott rá -Igen, köszönöm.

-Igazán nincs mit -válaszolta -Nos, akkor mit szólsz? Elkísérjelek?

-Rendben -mondta Piroska. Tudta, hogy az anyja mit szólna most ehhez. De Piroskának jó előérzete volt.

-Na és? Hova is kéne, hogy elvigyelek? -kérdezte a Farkas.

-A nagymamámat jöttem meglátogatni. De azt nem mondhatom el, hogy hol lakik- válaszolta.
Piroska nem volt ostoba. Nem fogja megmondani a Farkasnak, hol lakik a nagymamája. Azt sem fogja neki természetesen engedni, hogy a nagyi házáig kísérje. Egy darabig elkísérheti, de ennyi. Lehet jó érzése volt a Farkassal kapcsolatban, de nem bízott benne.

-Elég nehéz lesz úgy elvezetni téged, hogy azt sem tudom, merre kell mennünk -akadékoskodott.

-Neked nem kell azt tudnod. Én tudom merre kell mennünk. Te csak azért jössz velem, hogy ne lépjek bele több ilyen csapdába -makacskodott Piroska.

-Felőlem.. -mondta a Farkas közömbösen.
-Tényleg, be sem mutatkoztam illendően -jutott eszébe hirtelen -Mephisto vagyok, örvendek a szerencsének.

-Piroska vagyok, úgyszintén.

-Piroska? Érdekes név -mondta Mephisto -Nos Piroska, indulhatunk?