Piroska és a Farkas

Közelgő veszély

Mindannyian egymás mellett haladtak. Piroska középen, balján Miával és jobbján Mephistoval.

Piroska meglátott a távolban néhány almafát.

-Elmegyek, szedek még egy pár almát az útra -mondta. Mephisto már indult is utána, de erre Piroska eképpen szólt -Nem kell jönnötök. Maradjatok csak itt, egy perc az egész.

Mephisto inkább Piroskával ment volna, de nem akart túl rámenős lenni.

Piroska eltűnt a fák és a növényzet között. Mephisto leült egy nagyobb kőre. Kezeit a térdén pihentette. Várakozva nézett abba az irányba, amerre az imént ment el Piroska. Mia állva maradt, és Mephistora nézve így szólt:

-Reménytelen vagy -sóhajtotta -Annyira nyílvánvaló, ahogy epekedsz utána.

-Miről beszélsz? -kérdezte színlelt értetlenséggel. Igazából pontosan tudta, hogy Mia miért mondja ezt.

-Különben is, honnan veszed ezt? -kérdezte még hozzávetőlegesen.

-Rá van írva az arcodra -válaszolta.

Mephisto ezen meglepődött.

-Ennyire látszik? -kérdezte zavartan.

-Igen.

Mephisto tudta magáról, hogy nagyon sokat gondol Piroskára. Fontos volt neki. Mindig mellette akart lenni.

De azt nem gondolta, hogy másoknak is feltűnik az, hogy hogyan érez iránta.

-És...szerinted ezt Piroska is észrevette? -kérdezte Miát aggódva.

-Nem hiszem. Ez csak külső szemlélőként feltűnő. Szóval megnyugodhatsz, nem vette még észre, hogy belezúgtál.

Mephisto fellélegzett. Megkönnyebbült, hogy ezt hallja.

Ezután mindketten elnémultak. Mephisto elmerült a gondolataiban, Mia hasonlóképpen.

Várakoztak egy jó darabig. Mephisto úgy ítélte meg, hogy túl sokáig van távol. Felállt és elindult.

-Elmegyek, megkeresem Piroskát -szólt hátra Miának.

-Hékás, várjál meg. Én is megyek! -szaladt utána Mia.

~~~~~~~

Piroska megszedte almával a kosarát. Almaszedés közben eszébe jutott a faluja. Már több mint két napja volt itt az erdőben és furcsa mód nem hiányzott neki a falu. Csak a főtt ételt hiányolta.

A gondolatait megszakította egy mögötte megszólaló hang:

-Nocsak, nocsak. Mit látnak szemeim? Csak nem egy ember tévedt az erdőbe?

Piroska összerezzent. Ez se nem Mephisto, se nem Mia hangja volt.

Megfordult, hogy lássa az idegent.

Egy Farkas volt, szürke fülekkel és farokkal.

A tekintete pedig nagyon ellenszenves volt. Gonosz vigyorral nézett rá. Félt tőle.

-Egyedül vagy? -kérdezte. Piroska válaszra nyitotta a száját, de ekkor meghallotta Mephisto hangját, ahogy az ő nevét kiabálja.

A hangja nagyon közelről jött. Piroskának szólnia sem kellett, hogy itt van. Mephisto és Mia rátalált. Elszállt minden félelme.

Mephisto először Piroskát, majd a másik Farkast pillantotta meg.

-Pont jókor jöttél -szólt az idegen Mephistohoz -Eljátszadozhatunk ezzel a kis hölggyel.

Piroska ismét megijedt. Talán ismerik egymást? Ugye nem akarja őt bántani Mephisto?

Mephisto nem szólt semmit. Elindult Piroska felé, majd pedig megállt, háttal Piroskának, szemben a másik Farkassal.

-Ne merészelj egy ujjal se hozzáérni ehhez a lányhoz! -mondta fenyegetően.

-Csak magadnak akarod? Milyen aljas. Pedig én találtam rá előbb -méltatlankodott.

-Félreérted. A lány az én védelmem alatt áll. Se nem ebéd, se nem játékszer.

A Farkas értetlenül nézett Mephistora.

-Most biztosan csak tréfálsz! Minek véded ezt az embert? Mi hasznod származik belőle? Inkább...

-Semmi közöd hozzá! Most pedig kotródj innen! -emelte fel a hangját Mephisto.

A másik Farkas egy jó ideig Mephistot méregette, majd Piroskára villantott egy kaján vigyort.

-Már értem. Szóval így állnak a dolgok. Rendben, már itt sem vagyok -hátat fordított nekik, majd útnak indult. Pár lépés után hátrafordult és azt mondta:

-Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy találkoztunk. Még látjuk egymást -majd végleg eltűnt a helyszínről.

[Köszönöm, hogy elolvastátok és kedvelétek a sztorimat! Hálás vagyok a kedves kommentekért is! Miattatok még nagyobb lelkesedéssel fogom folytatni a történet írását!❤
Minden héten számíthattok egy-két új részre :) ]