Piroska és a Farkas

Kiderül az igazság

Mephisto szélsebesen rohant végig az erdőn. Most már végképp nem értett semmit, az új információk Zagantól teljesen elbizonytalanították. De ez most mellékes volt. Csak egy dolog járt a fejében: megbizonyosodni arról, hogy Piroska jól van.

Semmi mást nem akart. Az sem érdekelte, ha Piroska nem hisz neki és sohasem bocsájt meg neki. Amíg Piroska épségben van, Mephisto nem is kérhet többet.

Éppen egy éles kanyar bevételére készült, amikor szembekerült a Vadásszal, oldalán Piroskával.

Mephisto azonnal megállt. Örömmel látta, hogy Piroska jól van, azonban annak kevésbé örült, hogy a Vadász társaságában bukkant rá.

A Vadász tette meg az első lépést. Mephistora fogta a fegyvere csövét.

-Te alávaló Farkas! Most megfizetsz a tetteidért -mondta fennhangon.

Mephisto nem érzett félelmet vagy kétségbeesést. Zsebre tett kézzel, teljesen közönyösen állt ott, tudomást sem véve a rátartott lőfegyverről. Nem mert Piroska szemébe nézni, ezért inkább tekintete a távolba révedt.

-Várj egy kicsit -szólt Piroska a Vadásznak, majd Mephistora nézett -Mephisto...tényleg te voltál az?

-Ugyan már, ez a kérdés teljesen felesleges! -csattant fel a Vadász -Csak megint hazudna neked.

Piroska nem törődve a Vadász közbeszólásával folytatta:

-És igaz, hogy a fesztivál napján találkoztál azzal a Farkassal?

Mephisto végre rávette magát, hogy Piroskára nézzen. Majd így válaszolt:

-Igen, találkoztam vele -vallotta be. Hangjából nem lehetett megállapítani, milyen érzelmek kavarognak benne.

Piroska szíve összetört a válasza hallatán.

"Tehát tényleg átvert."

Piroska elfordította fejét. Nem akarta, hogy Mephisto lássa fájdalmas arckifejezését.

-Látod, megmondtam -mondta a Vadász önelégülten, majd Mephistohoz fordult -Most pedig....te is láthatod Farkas, itt a vége. Nem kell aggódnod, senkinek sem fogsz hiányozni -ujját a ravaszra helyezte és célra tartott.

"Igaza van...- gondolta Mephisto -Nincs senki ezen a világon, akinek fontos lenne a létezésem. Amikor megismertem Piroskát, azt hittem ez végre nem így van. Boldog voltam, már csak azért is, mert elhihettem, ha csak egy rövid időre is, hogy nem vagyok egyedül és hogy valakinek számítok."

Mephisto Piroskára nézett és elmosolyodott.

"Köszönöm, hogy megismerhettelek és hogy belédszerethettem."

Piroska észrevette Mephisto mosolyát.

A Vadász ekkor meghúzta a ravaszt.

~~~~~~~

Az erdőben visszhangzott a puska dörrenése. A madarak ijedten elröppentek a fákról, az erdő lakói, akik a közelben voltak, összerezzentek a fülsértő ricsaj hallatán.

A puska elsült. A Vadász hátrafordult Piroskához:

-Mégis mit művelsz? -kérdezte. Jeges tekintettel nézett a lányra.

Mephisto még mindig talpon volt. Jobb karjához kapott. A golyó éppen csak súrolta a karját. Kissé vérzett, de nem volt komoly sérülés.
Mephisto is döbbenten nézett Piroskára.

Piroska az utolsó pillanatban meglökte hátulról a Vadászt, így az célt vétett.

-Miért csináltad ezt? -kérdezte a Vadász ismét, most már ingerültebben.