Piroska és a Farkas

Kegyes hazugság

-Ez elég ijesztő volt -szólalt meg először Mia.

A másik Farkas utolsó szavai megrémítette mindannyiukat. Ígéret volt arra vonatkozólag, hogy újra találkozni fognak, és a hangjából ítélve nem számíthatnak semmi jóra.

-Ismered őt? -kérdezte hirtelen Piroska Mephistot.

-Nem -válaszolta -De ami fontosabb, nem esett bajod?

-Nem. Nem történt semmi -nyugtatta meg -Mephisto...-kis szünetet tartott -Köszönöm, hogy megmentettél. Rosszul érzem magam, hogy mindig a te védelmedre szorulok mindenben. Csak a bajt hozom rád -mondta, szomorkás mosollyal az arcán.

Ez a fajta rossz érzés már a Miával való küzdelem óta bújkált benne. Úgy érezte, hogy hasznavehetetlen. Hogy csak teher. Gyenge volt, tudta ezt. Nem volt képes megvédeni magát. Mégis...szeretette volna, ha Mephistonak nem kellene mindig kihúznia őt a bajból.

-Ez...nem igaz -ellenkezett Mephisto, majd mélyen Piroska szemébe nézett -Ez már csak természetes! Mint kísérőd kötelességem, hogy megvédjelek. Nem hozol rám bajt. A baj engem eddig is mindig megtalált -próbálta elviccelni a dolgot.

-Köszönöm -mondta, most őszinte mosollyal.

-Mondtam már, hogy nem kell mindent megköszönnöd -motyogta Mephisto.

Zavarba jött a mosolyától.

-Khmm...na de akkor, haladjunk tovább -javasolta Mephisto.

Így is tettek.

Mephisto figyelmét Piroskának szentelte. Érzékelte, hogy Piroska rosszkedvű. Hogy zavarja az, hogy "gondot" okoz. Persze ennek semmi valóságalapja nem volt. Mephisto félve gondolt erre, mivel nem szerette, ha Piroska veszélybe kerül, de boldoggá tette, ha megvédheti. Amikor megmentheti. Akkor ugyanis úgy érezte, hogy fontos Piroska számára. Hogy szüksége van rá.

Elmélyült a gondolataiban és nem vette észre a csapdát az orra előtt. Belelépett, a hurok a lába köré tekeredett és felrántotta.

Fejjel lefelé lógva látta Piroskát és Miát.

Piroska felnevetett. Mephisto elolvadt.

Milyen aranyos, amikor nevet -gondolta.

Kínos volt a szituáció. Eredetileg azért jött Piroskával, hogy figyelmeztesse őt a csapdákra. Erre ő meg most belelépett egybe.

De nem számított. Piroskával együtt nevetett az ügyetlenségén.

-Úgy tűnik, jól szórakoztok -szólalt meg Mia -Na jó, leszek olyan rendes és leszedtek onnan -ajánlotta fel.

Felrugaszkodott a fának arra az ágára, amelyről Mephisto lógott lefelé. Felhúzta magát és a kötél felé nyúlt.

-Óvatosan vágd el, különben... -Mia nem várta meg, hogy Mephito befejezze. Éles körmeivel egy határozott mozdulattal eltépte a kötelet.

Mephisto nagy dobbanással ért földet. A tarkója érte először a földet. Nagy nehezen felült, és elkezdte a nyakát masszírozni, hogy csillapítsa a belenyilaló fájdalmat.

-Aaaaah, normális vagy? -horkant fel Mephisto.

Piroska egyből letérdelt Mephisto mellé.

-Nagyon fáj? Tudok valahogy segíteni? -kérdezte segítőkészen.

-Nem kell, megvagyok -pirult el Mephisto.

Kedves, hogy így aggódik érte.

-Persze, hogy megvagy. Férfi vagy, nem? Akkor ez meg se kottyan -bökte oda Mia.

Mephisto szúros pillantást vetett Miára.

Ezek után újra összeszedték magukat és továbbmentek.

Egy útelágazáshoz értek. Mephisto tudta, hogy ha jobbra mennek, akkor gyorsan odaérnek a tisztáshoz. És ha odaérnek, akkor Piroskának már nem lesz rá szüksége. Elválnak útjaik. Piroska elmegy a nagymamához, Mephisto pedig valószínűleg soha többé nem láttja viszont.

Mephisto hezitált.

-Mi a gond? -kérdezte Piroska -Nem tudod, merre kell mennünk? -a hangja kedves volt, egyátalán nem számonkérő vagy türelmetlen.

-D..Dehogynem. Persze, hogy tudom, merre kell mennünk -mondta gyorsan, majd balra mutatott -Erre kell menni!

Mephisto aggódott. Mi van akkor, ha Piroska elújságolta már Miának, hogy a tisztás felé tartanak? Lehet, hogy Mia tudja, hogy merre kell menniük..

Nem gond, majd kimagyarázza. Mond mondjuk egy olyan kifogást, hogy megtévesztette, hogy eddig észak felé haladtak vagy valami hasonló.

Mephisto idegesen várta a reakciókat.

Mia nem szólt semmit. Mephisto ebből arra következtetett, hogy vagy nem mondta el neki Piroska az úticéljukat vagy csak nem ismeri ki magát olyan jól az erdőben.

Elindultak balra.

Mephistot egy rossz érzés fogta el. Bűntudata támadt.

Ebben a pillanatban átverte Piroskát csak azért, hogy még tovább lehessen mellette.