Piroska és a Farkas

A nagymama háza

Mephisto ébred meg elsőként. Egész éjjel rémálmok gyötörték. Habár már reggel nem emlékezett tisztán ezekre az álmokra, arra emlékezett, hogy mindegyikben megjelent az a Farkas, és hogy bántani akarta Piroskát.

Megébredéskor első dolga az volt, hogy megbizonyosodjon róla, Piroska jól van-e. Megkönnyebbülten látta, hogy nyugodtan alszik. Mephisto felkelt, és halkan odament hozzá.

Egy darabig csak hallgatta, hogyan szuszog. Majd kezét Piroska arcához érintette. Ujjaival kifésülte a lány haját az arcából.

-Szeretlek -búgta Mephisto alig hallhatóan -Bármi történjék is, én mindig ott leszek veled és megvédelek.

Azzal Mephisto elindult a folyóparthoz. A tegnapi virágoknak nyoma sem volt. Az áramlás elvitte mindet. Megmosakodott, aztán megreggelizett.

Már visszaindult volna Piroskához és Miához, ám ekkor megérzett egy ismerős szagot.
A szag forrása távolról érkezett. Ebből a távolságból nem tudta megmondani, mi is ez a szag, de úgy határozott, kideríti.

Nehezen vette rá magát, hogy a lányokat őrizetlenül hagyja.

Csak egy perc lesz az egész -nyugtatgatta magát -Megnézem, hogy mégis mi ez, és egyből visszajövök.

Így hát gyors léptekkel el is indult. Pár percnyi séta után egy faházra bukkant.

Ez biztosan Piroska nagymamájának  háza -állapította meg.

A ház tetőtől talpig fából készült. Az idő vasfoga már kikezte az épület pilléreit, látni lehetett, hogy a fa viseltes és szuvas. Ennek ellenére stabilan állt az építmény, minden bizonnyal még évekig is kitart. A házikó felé néző oldalán található volt a bejárati ajtó és két apró ablaknyílás. Az ajtó résnyire nyitva volt.

Mephisto orra biztos volt benne, hogy a szag a házból áramlik. Urrá lett rajta a kíváncsisága. Közelebb merészkedett a házhoz. A ház teljesen védtelenül átt a semmi közepén. Nem fedte körbe kerítés. Mephisto csodálkozott, hogy van bátorsága egy magányos idős asszonynak itt élnie. A Farkasok miatt nem volt a legbiztonságosabb hely.

A ház fala mentén virágágyások voltak. Intenzív illatuk azonban nem nyomta el a szagot, ami Mephistot idevezette. Az ajtóhoz lépett. Nyitva volt az ajtó. Mephisto ezt nagyon furcsállotta.

Nem lehet egy ijedős vénasszony -jegyezte meg magában -Én a helyében inkább zárva tartanám az ajtót.

Mephisto kopogtatott az ajtón. Nem érkezett válasz. Mephisto újra kopogott, ez alkalommal határozottabban. Ismét semmi válasz.
A házból nem szűrődött ki semmi zaj.

Talán nincs itthon -gondolta.

A nyitott ajtó és a különös szag nem hagyta nyugodni. Úgy döntött, bemegy a házba, hogy körülnézzen. Megfogta a kilincset és tágabbra nyitotta az ajtót. Ám amint a kilicshez ért nedvességet érzett a bőrén. Leemelte a kezét a kilincsről és magafelé fordította a tenyerét.

Ez vér -döbbenten nézte egy darabig a tenyerét. Most már tudta, mi is volt az a szag, ami idáig vezette: a vér szaga. Nem értette, miért nem jött rá erre elöbb.

A házból is csak úgy árad a vérszag -mondta magában. Elhatározta, hogy belép a házba.

Mephisto nem először látott vért. Nem rémült meg, mint ahogy az ilyen helyzetekben ez elvárható lenne. De sokkollta az, amit a házban látott.

A ház kivülről is kicsinek tűnt, belül pedig még kissebbnek érződött. Jobbra volt a konyha, szemben pedig a hálószoba. Ezeket nem választotta el választófal. Minden rész egybe volt nyitva, nem voltak zárt szobák. A konyhaasztal, a polcok, a képek a falon...minden romokban állt. A házat teljesen feldúlták. Mephisto lába alatt, ahogy még egylépéssel beljebb lépett, törött üvegszilánkok ropogtak.

És ez még nem minden. A törmelékek vérfoltokkal keveredtek. Az egész helyiség egy véres romhalmaz volt.
Mephisto akaratlanul a ruhájába törölte a kezét. Meg akart szabadulni a kezéhez tapadt vértől, ám próbálkozásával csak azt érte el, hogy a ruháját is vérfoltok tarkították.

A padló közepén egy hatalmas vértócsa volt. Mephisto lehajolt, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Friss vér nyomaira bukkant. Bármi is történt itt nem eshetett meg túl régen. Mephisto arra tippelt, egy pár órája történhetett a mészárlás.

A feldúlt ház, és az, hogy mindenütt vérnyomok voltak, arra utalt, hogy az áldozat próbált menekülni. Küzdött az életéért.

Mephistonak, miközben még mindig ott gugolt a vértócsa mellett, feltűnt egy véres ruhadarab, tőle jobbra. Egy virághímzéses kendő volt.

Mephisto erőt vett magán és feltápászkodott. Még egyszer körbepillantott.

Ekkor hirtelen beléhasított a felismerés.

Friss vérnyomok. A nagymamát ért támadás. Egy gyilkos....aki még nagy valószínűséggel még a közelben lehet..
Piroska és Mia veszélyben van!

Mephisto, ahogy ez eljutott a tudatáig, azonnal 180 fokos fordulatott vett és már készen állt arra, hogy visszarohanjon barátaihoz, amilyen gyorsan csak tud. De amint megfordult, észrevette, hogy valaki állt az ajtóban. És egyenesen ő rá bámul.