Piroska és a Farkas

Szökés

Piroska felébredt. Ahogy tudatosult benne, hogy már reggel van, azonnal kipattant az ágyból. Pánikba esett. Nem szabadott volna elaludnia, hiszen most reggel akarják visszavinni a faluba.

Ki kell találnia valamit, hogy időt nyerjen. Kilépett az oduból és körbetekintett. Látta "megmentőjét" közeledni. Még kevesebb ideje van, mint azt remélte. Visszament az oduba és leült az ágyra. Eközben belépett hozzá a Madár.

-Eliot! -hallatszott kintről valaki másnak a hangja.

A Madár visszament a hang irányába.

Most már tudom a nevét- gondolta Piroska.

Nem telt sok időbe, mire visszajött Piroskához.

-Jó reggelt -köszönt kedvetlenül -Készülődj, mindjárt indulunk.

Eliot már meg is fordult. Úgy tűnt, csak ennyit akart közölni, de akkor Piroska megszólalt.

-Miért vagy ilyen segítőkész? Tudtommal nem vagytok jóban az emberekkel és mégis vennéd a fáradtságot, hogy visszavigyél az emberek falujába? -Piroska csak húzni akarta az időt ezekkel a kérdésekkel.

Nem hagyhatta Eliotot elmenni. Ő volt a szabadulásának kulcsa. Ha őt valahogy meggyőzi, hogy később induljanak, akkor a többi Madár biztosan elfogadja a döntését.

Eliot visszafordult Piroska felé.

-Nos, igen...nem kifejezetten szimpatizálunk már az emberekkel. Viszont tartozunk nekik. Nagyon régen átadták nekünk a tudásukat, tanítottak minket. Ezt az adósságot visszafizetjük azzal, hogy segítünk az erdőben rekedt embereken. Ez minden.

Piroska már az elejétől fogva érezte, hogy ezt nem érte teszik meg. A megérzése ezek szerint helyes volt.

-Gyere, indulunk -jelentette ki Eliot.

-Nem lenne jobb esetleg, ha este mennénk? Mivel...

-Nem. Azt mondtam megyünk. Most. -mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

Piroska úgy döntött, szótfogad és követi Eliotot. Nem volt értelme tovább viszakozni. Viszont Piroska még nem adta fel. Akkor is le fog jutni Mephistoékhoz, ha törik ha szakad.

Eliot kilépett az oduból, Piroskával a nyomában.

A reggeli órákhoz képest igen sötét volt. Sötétszürke felhők gyülekeztek az égen. A szél erősen fújt.

-Ugye nem akarsz ilyen időben elindulni? Hamarosan vihar lesz.. -Piroska eközben próbálta elrejteni az elégedettséget a hangjában.

Eliot megfordult és szigorúan Piroskára nézett.

-Amint jobb idő lesz, azonnal elindulunk! Világos?

-Igenis -válaszolta Piroska. Nem tudta leplezni a jókedvét.

Eliot otthagyta Piroskát.

Az időjárás rosszabra fordult. Fekete felhők lepték el az eget, a szél iszonyatos erővel fújta a fák lombjait. Az összes Madár menedékbe húzódott, kivéve egy alakot, aki faléceket cipet be egy kis viskóba. Bent letette a léceket, és ezután ő is elment.

Piroska megragadta az alkalmat, hogy körülnézzen. Kell találnia valamit, ami segítségével lejuthat a fákról.

Elindult afelé a viskó felé, ahová az előbbi Madár bement. Piroska azt remélte, hogy az egy raktárhelyiség, és hogy ott találni fog valamit.

A sejtése beigazolódott.
Valóban egy raktárház volt. Sok faanyagot és szerszámot látott odabent. A szeme megakadt egy kupac kötélen. Ez most pont kapóra jött. Piroska letelepedett és elkezdte összecsomózni a köteleket. Ez az egyetlen esélye, hogy lejusson a többiekhez.

Piroska nem tudta, mennyi ideig tartott a kötelek összecsomózása, de egy örökkévalóságnak tűnt. Amint kész volt, kiment a kuckóból.

Megdöbbentette, hogy az időjárás csak egyre rosszabb lett. Ebből tényleg vihar lesz.

Odament a korláthoz és hozzákötötte a kötél egyik végét. Tesztelte, hogy elég erősen kötötte-e oda. Úgy tűnt, ez megteszi. Ezután ledobta a kötelet. Nem látta ebből a magasságból, hogy vajon leér-e a földig. Nagyon remélte, hogy igen.

Bátorságot merített. Átmászott a korlát túlsó felére. A kötélbe kapaszkodott és elkezdett lefelé mászni.