Piroska és a Farkas

Kirekesztettség

Piroska lelógatta a lábát a magasból. A mélybe kémlelt, hátha felfedez pár távoli alakot. Mephisto és Mia alakját kereste. De nem látott senkit. Már esteledett, így esélytelenné vált, hogy valahogy megláthassa őket.

Az egyenlőre névtelen "megmentője" még mindig nem jött vissza. Piroska nem tehetett mást, várnia kellett.

Mostmár nem lefelé nézelődött, hanem maga köré. Szárnyas emberek sétálgattak a téren. Férfiak, nők és gyerekek egyaránt. Egész otthonos lett volna ez a közeg, ha nem nézte volna őt mindenki. A többség kíváncsian nézett rá, míg egyesek rosszallóan méregették.

Miért? Mi szülte ezt az ellenségességet? Piroska mióta az erdőben volt, most először tapasztalta meg ezt a kirekesztést. A Medvéknél Baltazár barátságossága miatt a többi Medve is elfogadta. De itt nem ez volt a helyzet. Itt Piroska idegen és nem kívánatos személy volt. Rosszul esett neki. Miért kell valakit azért utálni, mert más, mert nem olyan mint a többiek?

Az erdő lakói és az emberek közti ellenszenvnek most érezte először a hatását.

Visszagondolt. Igazából Piroska nagyon szerencsés volt ezidáig. Mephisto, Baltazár, Mia...ők mind nagyon kedvesek voltak hozzá. Annak ellenére, hogy ő ember.

Piroska ekkor jött rá: Mephisto minden nap így él. Megvetés és gyűlölet veszi körül, bárhová is megy. A többi állat nem fogadja be. Vagy félnek tőle vagy pedig önvédelemből egyből harcot kezdeményeznek. Piroska megértette, miért viszonyulnak így hozzá.
Amíg nem ismerte, ő is hasonlóképpen érzett. Kisgyermek kora óta olyan meséket hallott, amiben a gonosz megtestesítői voltak a Farkasok. Mindig óva intették a Farkasoktól. Arra nevelték, hogy féljen tőlük, mert veszélyesek. Ám minden eddigi előítélete semmivé lett, ahogy megismerte Mephistot.

Sajnos mindenki a külső alapján ítél. Ezen nehéz változtatni, sőt...lehetetlen.

Mephisto vajon hogyan bírja ki ezt? Biztos valami olyasmit válaszolna, hogy már hozzászokott.. -gondolta Piroska.

Elmosolyodott. Úgy tűnik, hogy ha csak kicsit is, de sikerült jobban megértenie Mephistot.

Rég nem látott "hőse" feltűnt a színen. Ugyanazzal a csoport Madárral tért vissza, mint amelyikkel elment.

-Tanácskozásunk során arra jutottunk, hogy nem lenne még biztonságos levinni téged. Felderítők azt jelentették, hogy a ragadozók még mindig lent ólálkodnak. Ezért hát a mai éjszakát itt töltöd és a következő nap reggelén pedig visszajuttatunk az emberek falujába -közölte tényszerűen.

Jó hír tehát, hogy Mephisto és Mia nem hagyták itt és lennt várnak rá. A rossz hír viszont, hogy holnap reggel vissza akarják vinni a faluba. Ez semmiképpen sem történhet meg. Még ma este el kell szöknie.

A Madarak elvezették az egyik fa odujába. Élelem, friss víz és egy kényelmesnek tűnő szalmaágy várta. Mint kiderült, ezt a helyet vendégszobaként tartották fenn, tehát jelenleg nem kell megosztania a szobát senki mással.

A Madarak távoztak, Piroska pedig magáramaradt. Nekilátott az étel elfogyasztásának.
A Madarak az embereket utánozva emberi étkeket ettek. A kenyér és a leves nagyon ízlett Piroskának. Régóta nem evett ilyen jót. Ha egyvalami hiányzott neki a faluból, akkor az a főttétel volt.

Miután jóllakott, lefeküdt a szalmaágyra. Igazán kényelmes volt. Eddig nem panaszkodott egyszer sem Mephistoéknak, de az, hogy a szabad ég alatt a földön aludtak, a legkevésbé sem volt kellemes. Piroska az elmúlt éjszakákon igazából alig aludt valamit. Kimerült volt.
Piroskát elnyomta az álom.
Másnap reggelig fel sem ébredt.