A szokásosnál csendesebben haladtak előre. Nem szóltak egymáshoz.
Mephisto aggódott, hogy az imént túl durván beszélt Piroskával. Megsértődött talán?
Folyamatosan hátrafelé kémlelt, hátha meglátja Piroska arckifejezéset. Nem volt szerencséje. A csukja a fején volt, alig lehetett látni az arcát.Mephisto tudta, hogy valahogy meg kéne törnie a kínos csendet. De mégis mit mondjon?
Ezidáig magányos Farkasként élte az életét. Nem kellett másokkal kommunikálnia, sem másokhoz alkalmazkodnia. A jelenleg fennálló helyzet túlmutatott Mephisto tudásán. Nem volt a szavak embere.
Ahogy továbbra is azon agyalt, milyen beszédtémával rukkolhatna elő, Piroska megszólalt:
-Milyen gyönyörű tó -mondta ragyogó szemekkel. Mephistonak fel sem tűnt, hogy elérkeztek az erdő tavához.
Piroska nem tűnt bánatosnak vagy sértődöttnek. Ez megnyugtatta Mephistot.
-Nézd, van itt egy csónak is -mutatott Piroska egy elég rozoga csónakra. Rég lehetett már, hogy valaki utoljára használta. -Csónakázunk egyet?
-Teljességel ki van zárva -vágta rá Mephisto. Nem volt kellemes gondolat számára, hogy egy tó kellős közepén egy ingatag csónakban evezzen. Inkább a szárazföldön akart maradni.
-Naa, de most miért? Egy csomó időt venne el, ha ki akarnánk kerülni a tavat -próbálta őt meggyőzni Piroska. -Légyszi -tette hozzá kérlelve, mélyen Mephisto szemébe nézve.
-Jólvan, legyen -egyezett bele Mephisto. Nem tudott volna nemet mondani neki. Főleg ha ilyen szépen néz rá.
Mephisto szállt be először a csónakba. Megvizsgálta, hogy nincs-e rajta lék, és letesztelte, hogy fennmarad-e a vízen. Miután megbizonyosodott afelől, hogy biztonságos, besegítette a csónakba Piroskát is. Majd elkezdett evezni.
A tó vizén visszatükröződtek a déli nap sugarai. Piroska beleérintette a kezét a kissé hideg vízbe.
Mephisto lopva őt figyelte.
Ezt az idillt a víz különös bugyborgása zavarta meg. Mindketten felfigyeltek erre, Mephisto még az evezéssel is felhagyott.
Két Sellőlány bukkant fel a víz alól. Egyiküknek hosszú, vörös haja, a másiknak pedig szőke haja volt. Piroska már sokat hallott a Sellők szépségéről. A két lány csak alátámasztotta azt, hogy a Sellőket tartják a leggyönyörűbbeknek.
-Nicsak, csak nem megzavartunk valamit? -kuncogott a vörös hajú Sellő.
Mephisto nem értette, mire céloz. Piroska viszont igen. Egy kissé el is pirult.
-Nem, dehogy. Mi csak a túlpartra igyekszünk... -hárított Piroska.
-De aranyosak vagytok együtt. Egy ember és egy Farkas. Ilyet sem látni mindennap -folytatta a Sellő -Ti egy pár vagytok?
A "pár" szó hallatán mindketten összerezzentek. Piroska most végképp elvörösödött. Mephisto ezt észre is vette.
-Na jó, ebből elég lesz. Mehettek is vissza oda, ahonnan jöttetek. Vége a műsornak, na tünés innen! -hessegette el őket Mephisto az evezőjével.
A két Sellő nevetgélve ismét lemerült a víz alá.Mephisto elgondolkozott. Ő és Piroska? Egy pár? Erre eddig még sosem gondolt.
Egy kívülálló szemszögéből tényleg úgy néztek ki, mintha egy pár lennének.Mephisto most Piroskára nézett. Még mindig vörös volt az arca. A vizet szugerálta, csak hogy ne kelljen Mephistora néznie.
Piroska észrevette, hogy Mephisto őt figyeli. Feléje fordult. Mephisto elfordította a fejét. Melegség öntötte el az arcát. Habár nem látta magát, de érezte, hogy az imént elpirult.
Semmiképp sem szerette volna, hogy ezt Piroska is észrevegye.Habár a pír az arcáról hamar eltűnt, az a kellemes melegség megmaradt. A szíve mintha egy nagyott dobbant volna.
YOU ARE READING
Piroska és a Farkas
RomanceAz eredeti történetettől eltérően Piroska és a Farkas, Mephisto egymásba szeret. A "gonosz Farkas" teória azonban kihívások elé állítja kapcsolatukat. Vajon sikerül leküzdeniük az akadályokat és az előítéleteket?