Piroska és a Farkas

Piknik

A feszült hangulat kezdett feloldódni köztük. Mephisto kezdeményezésére elkezdtek beszélni az eddigi életükről.
Piroska a nagymamájáról, az anyukájáról és a falujáról mesélt, Mephisto pedig vicces, vele megtörtént storikkal nevette meg Piroskát.

Egymás történeteiből sikerült jobban megismerniük a másikat.

A szavak áradatának az éhségük vetett véget.

-Elmegyek, keresek valami élelmet -jelentette ki Piroska.
Mephisto arra gondolt, kifog egy pár halat Piroskának és megsüti neki.

Visszajövet Piroska a folyónál találta meg Mephistot. Mókásnak tartotta, ahogy Mephisto kezei közül kicsúsznak a halak. Mi tagadás, a halfogás nem tartozott az erősségei közé. Viszont olyan kitartóan próbálkozott, hogy már két halat sikerült kifognia.

-Oh, hát itt vagy -vette észre Mephisto még csak most Piroskát -Találtál valami ennivalót?

-Igen, egy keveset -mutatta Mephisto felé a kosarát. Valóban nem volt sok, csak bogyók és egy-két alma.

-Arra gondoltam, fogok neked pár halat. Nem tudom, szereted-e...-mondta bizonytalanul Mephisto.

-Ez nagyon kedves tőled. Igen, szeretem -füllentette Piroska. Nem számított, hogy szereti-e. A bogyók kevésnek bizonyultak, szüksége lesz még az energiára.

Mephistonak végül három halat sikerült kifognia. Piroska tüzet csiholt, felszúrta a halakat egy botra és a tűz fölé helyezte őket.

-Na akkor én is elmegyek kajáért -mondta Mephisto és már ott sem volt.

Sikerült elejtenie egy állatot. Megette és utána megmosakodott a folyóban. Mindig ügyelt arra, hogy nyoma se maradjon rajta az elfogyasztott életnek. Nem akarta megijeszteni Piroskát azzal, hogy véres szájjal jelenik meg előtte.

Mephisto, bár sosem említette, szeretett volna Piroskával együtt enni. Ez lehetetlennek bizonyult. Ha Piroska egyszer is látná őt evés közben, elborzadna. Mephisto pedig a legkevésbé sem akarta, hogy kiábránduljon belőle. Meg hogy szörnyetegnek gondolja.

Mephisto visszament Piroskához. Meglepődve látta, hogy nem evett még semmit.

-Miért nem eszel? Nem ízlik a hal? -kérdezte aggódva.

-Nem, nem erről van szó. Csak arra gondoltam, megvárom, amíg visszajössz...nem szeretek egyedül enni -felelte Piroska.
Igazság szerint, Piroska csak Mephistoval szeretett volna enni. Persze tudta, hogy Mephisto nem eszik olyan ételeket mint ő..

Mephisto letelepedett Piroska mellé. Piroska nekilátott az evésnek. Először a bogyókból evett.

-Megkóstolhatom? -kérdezte Mephisto, a gyümölcsökre bökve.

-Persze -nyújtotta oda a kosarát.

Mephisto vett egy szem málnát, majd a szájába tette és megrágta.

-Ugye milyen finom édes? -kérdezte mosolyogva Mephistot.

-Igen, tényleg az -válaszolta.
Lehet, hogy az emberek szeretik az édes dolgokat, de Mephisto nem kifejezetten. Nem ízlett neki. Csak a hús kissé sós ízét szerette.
Ennek ellenére folytatta a bogyók elfogyasztását. Nem számított, hogy nem ízlett neki. Ez volt az első alkalom hogy Piroskával együtt evett.
Ez nagyon boldoggá tette, akárcsak Piroskát is.

A gyümölcsök után Piroska végre nekilátott a halnak. Nem szerette annyira, de ezt most nagyon finomnak találta. Nem tudta, hogy azért, mert már nagyon éhes volt vagy mert Mephisto fogta ki a halakat.

Miután Piroska is végzett az evéssel, eloltották a tüzet és továbbindultak.

Mephistonak feltűnt, hogy Piroska közvetlenül mellette halad. Visszaemlékezett. Az útjuk elején mindig mögötte ment, tisztes távolságot tartva. Most viszont mellette volt. Közel hozzá.
Megint érezte, hogy elönti a forróság.

Egyre közelebb kerültek egymáshoz.