Piroska és a Farkas

Vallomás

Eltelt két nap. Mephisto sérülései csak lassan gyógyultak. Még beletelik jópár hétbe, amíg teljesen felépül. Addig is kénytelen volt ágyban maradni. A nagymama gondoskodott róla. Különféle gyógynövényekkel etette, amiknek szörnyű íze volt, de legalább elősegítették a gyógyulását.

Mephisto, amiért nem tudott kikelni az ágyból, a délutánjait is alvással töltötte. Az egyik ilyen délutáni szundítás után felébredve meglepetten látta, hogy Piroska ül az ágya melletti széken.

-Jó reggel -köszöntötte mosolyogva.

Mephisto fel akart ülni az ágyban, Piroska azonban egy karmozdulattal jelezte, hogy ne tegye.

-Ne erőltesd meg magad. A gyors gyógyuláshoz veszteg kell maradnod -tette hozzá.

Mephisto szót fogadott.

-Mi volt a faluban? -érdeklődött Mephisto.

Piroska gondterhelten felsóhajtott.

-Elvittük a Vadász, én pedig elmeséltem mindent töviről hegyire, de... -Piroska hezitált, hogy elmondja-e Mephistonak, végül úgy döntött, nem lenne értelme a titkolózásnak -A Vadász azt vallotta, hogy ártatlan és hogy mindent te követtél el.

Mephistot ez nem lepte meg. Sejtette, hogy a Vadász ezek után sem tér meg és vallja be az igazat gaztetteiről.

-De nem kell aggódnod -folytatta Piroska -Az Őzek, a nagyi és én is melletted állunk. A Vadászt még megvizsgálja egy orvos, hogy mentálisan egészséges-e. És neked is be kellene számolnod a történtekről. Persze, csak ha felépültél.

-Minek? -kérdezett vissza Mephisto. Nem akart szembekerülni az emberekkel. Úgysem fog hinni neki senki, csak az idejét vesztegetné ezzel.

-Hidd el, fontos lenne. Ha te szépen összeszedetten és meggyőzően előadod a történetet, azzal csak az igazunkat támasztanád alá.

Mephisto bólintott. Számára nem volt fontos, hogy ki mit gondol róla. Ezalól Piroska volt az egyetlen kivétel. Valami még nyomasztotta Mephistot.

-Piroska...-kezdte -Emlékszel, amikor levertem a Vadászt, és nem tudtam leállni? Teljesen elveszítettem a fejem és ha nem állítasz meg....akkor lehet, hogy meg is ölöm. Most biztosan egy vadállatnak tartasz és kiábrándultál belőlem...

Mephistot ez nyomasztotta az elmúlt napokban. Szégyellte magát emiatt.

Piroska megfogta Mephisto kezét.

-Egyáltalán nem ábrándultam ki belőled. Azok után amit a Vadász veled...vagyis velünk tett, megértem, hogy miért reagáltál így. Ez teljesen rendben van....az a lényeg, hogy végül nem ölted meg, mégha meg is érdemelte volna.

Mephistot megnyugtatták Piroska szavai, legalábbis részben. Ám valószínűleg soha nem fogja elfelejteni, hogy abban a pillanatban majdnem gyilkossá vált.

-Köszönöm, hogy megvédtél -tette hozzá Piroska.

Mephisto elmosolyodott.

-Nekem kéne megköszönnöm neked -itt Mephisto arra gondolt, amikor Piroska meglökte a Vadászt, aminek következtében nem találta el Mephistot.

Mindketten elhallgattak. Mephisto felült Piroska tiltása ellenére. Még maradt egy utolsó, nagyon fontos dolog, amit el kellett mondania.

-Piroska -mélyen a lány szemeibe nézett -Van valami, amit már rég el akartam mondani... -nagy levegőt vett, és bátorságot merített -A Vadásznak igaza volt: beléd szerettem. Őrültség, tudom...hiszen én egy Farkas vagyok...de akkor is így érzek. Szeretlek és mindig melletted akarok lenni, hogy megvédhesselek.

Piroska elvörösödött. Mephisto pedig idegesen várta Piroska válaszát.

-....én is szeretlek..és én is nagyon boldog lennék, ha mellettem lehennél...

Piroska már a Vadásszal való harc során bevallotta érzéseit Mephistonak. És most végre megtudta, hogy Mephisto viszonozza szerelmét. Ez kimondhatatlanul boldoggá tette.

Mephisto ekkor odahajolt Piroskához és szájon csókolta. Piroska viszonozta csókját..

A csók végeztével egymásra néztek és rámosolyogtak a másikra.
Majd ismét megcsókolták egymást.