Piroska és a Farkas

Figyelmeztetés

-Valami gond van, Mephisto? -kérdezte Piroska.

Mephisto egy pillanat elejéig teljesen megfeledkezett a kialakult helyzetről.

-Ömm...persze, nincs semmi gond -elhajolt Piroskától -Csak eszembe jutott, hogy van egy nagyon fontos dolog, amit el kéne intéznem....szóval bocsáss meg -homlokon csókolta Piroskát, azzal sietősen elment.

Piroska aggódva nézett Mephisto után.

~~~~~~~

"Mekkora idióta vagyok, hogy csak így faképnél hagytam" -rágódott ezen Mephisto.

Rettentően sajnálta, hogy ott kellett hagynia Piroskát, de muszáj volt a Farkas után mennie.

"Nem véletlenül bukkant fel. Biztos vagyok benne, hogy ez egy invitáció akart lenni. Valamit akar, és én ki fogom deríteni" -gondolta.

Piroskának és Miának sem akart mondani erről semmit. Nem akarta tönkretenni számukra a fesztivált. Azt akarta, hogy mindketten önfeledten szórakozzanak. Majd ő elintézi ezt egymaga. Másrészt pedig ez az alak az ő fajtájából való volt, ezért méginkább annak a szükségét érezte, hogy ő tegyen pontot az ügy végére.

"Gyorsan végzek, és visszamegyek Piroskához. És befejezzük, amit elkezdtünk.." -Mephisto fantáziája igen elkalandozott, de egy hang visszarángatta a valóságba.

-Na végre, csak eljöttél -Mephisto a hang irányába fordult. A szürke Farkas tőle balra, egy fa törzsének támasztotta a hátát és szórakozottan a körmeit mustrálta -Reméltem, hogy veszed a lapot, és jössz. Nem kellett csalódnom -majd tekintetét Mephistora szegezte.

-Gyorsan köpd ki, hogy mit akarsz. Nem érek rá.

-Óó igen, láttam hogy nagyon elfoglalt vagy -nevetett fel. Mephisto dühösen nézett rá. Semmi türelme nem volt a bohóckodáshoz.

-Miért követsz minket? Mit akarsz tőlünk? -szegezte neki a kérdést, amire már régóta keresték a választ.

- Az a piros köpenyes lány egy igazi szépség! Nem csoda, hogy sikerült elcsavarnia a fejed -jegyezte meg mosolyogva. Úgy tűnt, jól szórakozik. Majd hozzátette: -Én a helyedben azonban résen lennék. Ha továbbra is az emberlány mellett leszel, pórul járhatsz.

Mephisto komoran nézett a Farkasra.
-Ezt vegyem fenyegetésnek?

-Neem, dehogy -ellökte magát a fától és egész testével Mephisto felé fordult -Vedd figyelmeztetésnek -majd egy széles mosoly keretében megvillantotta metszőfogait.

Mephisto bárhogyan is fürkészte, nem tudta kideríteni, mi jár ennek az ordasnak a fejében.

A szürke Farkas hátat fordított és elindult a félhomályba. Futólag még hátraintett Mephistonak.

-Na viszlát! További jó szórakozást...már ameddig teheted -azzal végleg eltűnt.

Mephisto legszívesebben utánament volna, de tudta, hogy nem fog tudni többet kihúzni belőle.

Egész visszaúton a Farkas szavain gondolkozott. Nem tudta, mit is jelentenek pontosan, vagy hogy mire utalnak. Ekkor arra gondolt, Mia vagy Piroska lehet rájönnének a szavak jelentésére. Végtére is ők sokkal okosabbak nála. Ezt a gondolatot el is hessegette. Még semmiképpen sem akarta szóba hozni ezt az esetet. Majd az ünnepség után elmondja nekik.

~~~~~~~

Piroska nagy nehezen megtalálta a tömegben Miát. Elpanaszolta neki, hogy mi történt és Mephisto hogyan hagyta faképnél.

-Mi a gond velem? Talán....talán rossz szagom van? Mia, legyél velem őszinte..rossz szagom van? -kérdezgette Piroska, már-már szipogva.

-Milyen hülyeség ez? Persze, hogy nincs rossz szagod! -Mia vígasztalóan simogatta Piroska karját.

-De hát akkor miért futott el tőlem? -hangja elcsuklott, Piroska már alig bírta visszatartani a sírást.

-Mephisto tökkelütött, ezt te is tudod. Nem tudom én se az okát, hogy miért hagyott ott, de az biztos, hogy nyomós oka volt rá. Máskülönben nem hagyott volna magadra.

Miának rossz előérzete volt ezzel kapcsolatban. Tudta, hogy Mephisto egészen idáig csak erre az alkalomra várt, hogy Piroskával kettesben legyen...erre meg lelép? Ennek semmi értelme. Valami nagyon fontosnak kellett történnie, ha ezt tette..

Elérkezett a záró esemény. Mindenki a folyóparthoz sereglett. Az Őzek egyik tagja egy beszéddel készült. Piroska egyáltalán nem tudott figyelni erre. Folyton Mephisto után forgatta a fejét jobbra balra.

A beszéd végeztével mindenki elkezte a kapott virágokat a víz felszínére tenni. Lassan Miára és Piroskára került a sor.

Ekkor valaki megérintette Piroska vállát. Piroska gyorsan megfordult. Mephistoval találta szembe magát.

-Szia! -köszöntötte kedvesen, nagy mosollyal.

-Mephisto! Hol jártál? -kérdezte Piroska rögvest.

-Nézd, mi jövünk! -azzal Mephisto kézen fogta Piroskát és odasétáltak a folyóhoz.

Piroska, Mephisto és Mia a vízre helyezték virágaikat. Jó darabig figyelemmel kísérték, ahogyan a sodrás magával visszi őket.

Ezután visszaballagtak a nagy tölgyfához. Piroska azonnal elkezdte faggatni Mephistot.

-Mephisto, miért mentél el olyan hirtelen? Hol jártál? Na és mégis mit csináltál?

Mephisto látta Piroskán, hogy nagyon aggódik érte. De azt is látta, hogy ezzel a hirtelen akciójával meg is sértette. Tudta, hogy el kellene mondania az igazat. De akkor viszont megrémisztené csak.

-Sajnálom, hogy minden magyarázat nélkül leléptem -kezdte Mephisto -Nem akartalak megijeszteni titeket ezzel, de...megláttam valakit a fák között.

-Kit? -kérdezte Mia, aki eddig szótlanul figyelte a jelenetet.

-Nem láttam, hogy ki volt az. De egyből arra gondoltam, hogy..hogy az a Farkas lesz. Ezért utánamentem -érzekett a válasz. Eddig igaz is volt a történet.

-Mephisto, ez nagyon veszélyes volt! Mi lett volna, ha rád támad és bajod esik?? Legalább szólhattál volna! -akadt ki Piroska.

Mephisto elmosolyodott és megfogta Piroska kezét.

-Nem akartam indokolatlanul a frászt hozni rátok. És hát láthatod: jól vagyok, nem is találkoztam azzal a fickóval. Lehet, hogy csak káprázott a szemem. Ez minden.

Mephisto most nem mondott igazat. Látva, hogy Piroska mennyire aggódik, jobbnak vélte, ha nem mondja el a teljes igazságot. Csak ráijesztene, ez pedig nem vinné őket előrébb.

Piroska és Mia megelégedett ezzel a magyarázattal.
Mephisto már azt is bánta, hogy egy töredékét elmondta a történteknek, mivel így mindkét lányon eluralkodott az aggodalom. Tartottak tőle, hogy az a rejtélyes alak valóban a környéken ólálkodik.

A fesztivál helyszínétől nem messze letáboroztak. A nap során annyira kimerültek, hogy rögvest álomba merültek, félretéve a nap izgalmait és aggodalmaikat.