Piroska és a Farkas

A lovagias Farkas

Nagy nehezen, de sikerült elszabadulniuk a tündérektől. Egyrészről mert jódarabig követték őket, másrészről pedig Piroskát annyira elbűvölték, hogy neki is nehéz volt elválnia tőlük.

Az elkövetkezőkben csendben haladtak egymás mellett. Egyre csak haladtak felfelé, a sziklás úton. Többször is segítőkezet nyújtott Mephisto Piroskának, mikor a sziklák megmászása gondot okozott a lánynak.

Hirtelen egy olyan szikla állta útjukat, melyet nem tudtak volna egykönnyen kikerülni.

-Felemellek, és akkor próbáld meg felhúzni magad -ajánlotta fel Mephisto.

Piroska erre bólintott. Mephisto igazán lovagiasan viselkedett, ez Piroskának is feltűnt. Nagyon hálás volt érte és kezdte egyre jobban megkedvelni őt.

Piroskának sikerült felkapaszkodnia a szikla tetejére. Mephisto felnyújtotta neki a kosarát, majd ő is nekirugaszkodott a kő megmászásának. Piroska aggódó figyelemmel kísérte őt.

Egyszer csak észrevette, hogy valaki van mögötte. Egy kis medvebocs volt az, bár neki egy emberfiúnak tűnt inkább. Kis medvefülei voltak, ruháját medvebunda borította. Aranyos bociszemekkel nézett Piroskára. Kis orrocskájával a kosár tartalmát szaglászta.

-Szia te kis csöppség. Eltévedtél? Hol vannak a szüleid? -próbált meg Piroska beszédbe elegyedni vele.

Választ nem kapott. A kis bocs megfogta a kosarát és elkezdett szaladni.

-Hékás, a kosaram..-kiabálta utána Piroska.

Mephistonak ekkorra sikerült felkapaszkodnia és nyomban a kis mackó nyomába eredt.

A kis bocs gyors volt, de Mephisto még nála is gyorsabb. Seperc alatt utolérte. Megragadta a ruhájánál fogva és kikapta a kezéből a kosarat. De még így sem volt elég gyors. A kismaci futás közben már nekilátott a kosár tartalmának elfogyasztásához.

-Te kis.. -mondta dühösen Mephisto -A szüleid nem tanították meg, hogy nem szabad mástól lopni?

Alighogy kimondta ezeket a szavakat, egy nagy Medve tűnt fel. Természetesen emberi alakban, akárcsak Mephisto.

-Hé te!! Engedd el azt a kölyköt! -kiabálta Mephistonak és egyre közelebb jött.

Mephisto letette a kis mackót. Ezzel azonban nem sikerült elsimítania a dolgot, a Medve megragadta Mephistot a ruhájánál fogva és arra készült, hogy megüsse.

-Állj meg!! -kiabálta kifulladva Piroska, akinek még csak most sikerült utolérnie őket -Ez egy félreértés. Mephisto csak visszaszerezte a kosaramat attól a bocstól, nem állt szándékában bántania őt!

A Medve szorítása meggyengült Mephisto ruháján, majd teljesen elernyedt. Mephisto látta, hogy a Medve Piroskát bámulja. Már nem is foglalkozott a Farkassal. Mephistonak nem tetszett, ahogy Piroskára nézett.

-Ah elnézést...csak azt hittem hogy az unokaöcsém veszélyben van. Ilyenkor mindig túlzásokba esek. Szörnyen sajnálom -mondta mindezt Piroskának.

Tőlem kéne bocsánatot kérned, teddy mackó -gondolta Mephisto.

Mephisto Piroska mellé lépett.

-Mi is nagyon sajnáljuk -mondta Piroska - Gyerünk Mephito, te is kérj bocsánatot -unszolta.

-Biztos hogy n... -a mondat végére nem jutott. Piroska erősen rálépett a lábára, ezzel jelezve finoman, hogy ne merészelje kimondani a "nem" szót.

-Igen, én is sajnálom -javította ki magát Mephisto. A lábába nyilaló fájdalom megváltoztatta a hozzáállását.

-Bocsánatkérésül engedjétek meg, hogy megvendégeljünk benneteket. És ha gondoljátok, nálunk tölthetitek az éjszakát is - ajánlotta fel a Medve.

Mephistonak feltűnt, hogy végig többesszámban beszélt, de szavait csak Piroskához intézte.
Mephisto jól tudta, hogy ha tehetné, csak Piroskát látná vendégül.

A nap kezdett lassan lemenni. Piroska és Mephisto (de leginkább Piroska) elfogadták a meghívást.

Mephistonak nem volt ínyére a Medvékkel való lakoma, de be kellett látnia, hogy valahol aludniuk kell majd. Ő a szabad ég alatt szokott aludni, de Piroskának valami fedett, meleg helyre lesz szüksége.

Elindultak hát a Medvék otthona felé. A Medve az úton végig Piroskával beszélgetett. Le sem vette róla a szemét.

Mephistonak ez nem tetszett. Nagyon nem.