Piroska és a Farkas

A Vadász

Letértek a kitaposott ösvényről. Mia, aki úgy tűnt, átvette az irányító szerepét, azt javasolta, hogy ne az úton haladjanak.

-Elég feltűnőek vagyunk. (Főleg Piroska a vörös köpenyében.) Ha a fák között haladnánk, akkor kisebb lenne a valószínűsége annak, hogy észrevesznek minket.

Mephisto és Piroska egyetértettek vele. Miát bölcsnek találták. Megbíztak a döntései helyességében.

Ahogy így a fák között haladtak, Mephistonak feltűnt valami szokatlan. A szeme sarkából meglátott valami pirosat az egyik fa törzsén. Odalépett, hogy közelebbről megnézze. Piros festék volt a fa kérgére kenve.

-Ez meg mi? -kérdezte.

-A Vadászok jelzése -felelte Mia -Így tudnak tájékozódni az erdőben. Megjelölik azt a helyet, ahol már jártak.

-Honnan tudsz te ilyeneket? -kérdezte Mephisto meglepetten.

-Szóbeszédekből. De elég logikusnak tűnik, nem?

Mephisto bólintott.

-Erről jut eszembe.. -folytatta Mia -Piroska, te mit tudsz a Vadászokról? Mivel te ember vagy, gondolom tudsz egyet s mást.

-Nem sokat tudok sajnos -felelte Piroska -A Vadászok, akik elhagyták a falukat, nem jöttek vissza. Semmit sem tudunk róluk..

-Különös... -jegyezte meg Mia.

Ekkor puskadörrenés éles hangja hasított bele a csendbe. A madarak riadtan reppentek el a fák lombjai alól.

-Csak emlegetni kellett -mondta Mia -Inkább gyorsan menjünk tovább.

Csendben haladtak tovább. Mia és Mephisto élezték a fülüket. A legkisebb zajra is odakapták a fejüket. Tartottak attól, hogy összetalálkoznak a Vadásszal.
Piroska észrevette az idegességüket.

Egyszer csak előugrott jobbról egy vaddisznó. Riadtan futott el az orruk előtt, meg sem állva. Ezt követően valami zaj hallatszott abból az irányból, ahonnan a vaddisznó fejvesztve menekült. Valaki közeledett. Hamarosan előlépett az ismeretlen alak. Egy ember volt. Kockás inget, terepnadrágot és bakancsot viszelt. Hátán egy hátitáska lógott. Rövid, barna haja és barna szeme volt. A rövidre nyírt szakálla öregebbnek láttatta, de a szemén lehetett látni, hogy szarkalábaknak még nyoma sincs. Olyan huszonöt év körüli lehetett. Puskát tartott a jobb kezében.

A Vadász is megpillantotta őket. Kellett neki pár másodperc, mire feldolgozta a látottakat. Majd rájuk emelte a puskáját.

-Ne mozduljatok! -szólalt meg mély, öblös hangon.

Piroska megrémült. Mephisto és Mia nem mozdult. Feszülten várakoztak. Nem akartak meggondolatlanul cselekedni.

A Vadász szép lassan közeledett feléjük, a puska csövét még mindig feléjük tartva.

Piroska előrelépett. Nem kell félnem, hiszen ő is csak egy ember -bátorította magát.

-Letennéd a fegyvert, kérlek? -kezdte - A Farkas itt Mephisto, a Róka pedig Mia. Nem jelentenek veszélyt. Ők a barátaim. Elkísérnek a nagymamámhoz.

A Vadász szép lassan leemelte a fegyvert róluk.

-Komolyan mondod? -furcsálódva nézte a csapatot.
Meg lehetett érteni. Ezelőtt is sok félreértés született, mert hát mindenki azt gondolná, hogy a Farkas éppen megenni készül az ártatlan leánykát. Meg sem fordul senki fejében, hogy barátok. Ez olyan abszurdnak hangzik.

A Vadásznak tetszett Piroska bátorsága és talpraesettsége.

-Ez esetben elnézést kérek. Azt gondoltam, bajban vagy -majd Mephistora és Miára nézett. De nem szólt hozzájuk.

-A nagymamádhoz mész? -folytatta -Ne kísérjelek el? Még ha a jelenlegi kísérőid ártalmatlanok is, az erdő tele van veszéllyel. Főleg egy ilyen törékeny hölgyre nézve..

Mephisto nem bírta ki, hogy ne szólaljon meg:

-Majd mi vigyázunk rá. Nem kell neked emiatt aggódnod.

Mephisto farkasszemet nézett a Vadásszal. Valami nem stimmelt vele kapcsolatban. Nem tudta megmondani, de az volt az érzése, hogy ez a Vadász veszélyes.

A Vadász nem mondott semmit. Piroskára nézett.

-Biztos rendben leszel? -kérdezte tőle.

-Igen -felelte.

A Vadász a vállára vetette a puskát.

-Renden van. Akkor további jó utat. Ha valami baj történnne, sikíts egyet. Én a közelben leszek, és szükség esetén rohanok segíteni -mondta.

Piroskára mosolygott, majd pedig végleg eltűnt a fák takarásában.