Piroska és a Farkas

Mert fontos vagy nekem

Mephisto annak ellenére, hogy már nem látta a Rókákat, tovább futott. Biztosra akart menni, hogy nem érik őket utól.
Mikor már úgy ítélte meg, a terep biztonságos, megállt egy vaskos fa mellett. Hátranézett. Sehol senki. Letette Pirsokát.
Egy mély, megkönnyebbült sóhaj kíséretében a fának dőlt, majd pedig a földre rogyott. A futás nagyon kimerítette.

Piroska Mephistot figyelte. Az arcán levő sebet. Ahogyan a bal karjával az oldalát szorítja. Iszonyú bűntudata támadt.
Mephisto egy kis idő múlva megszólalt:

-Mi..mi volt ez az előbb? -kérdezte zihálva. Piroska tudta, mire érti ezt Mephisto.

-Miért csináltál ekkora ostobaságot? Mi lett volna...ha...ha nem akadályozom meg időben? Komoly bajod eshetett volna! -mondta, felemelt hanggal. -Azt mondtam, hogy menekülj! Miért nem hallgattál rám?? -felnézett Piroskára. A hangja dühösen csengett.

-Mert...nem akartalak otthagyni. Egyedül.. -felelte halkan.
Igazából nem tudta pontosan megmondani, miért is tette azt, amit tett. Nem volt rá semmilyen logikus magyarázata. Egyszerűen csak ezt érezte helyesnek abban a pillanatban.

-Ez akkor sem magyaráz meg semmit! Majdnem megöletted magad! Teljesen elment az eszed?? -kiabálta Mephisto.

Mephisto dühös volt, igen. De nem Piroskára, hanem saját magára. Nagy veszélybe sodorta Piroskát. És ez csakis az ő hibája volt.

Piroska lehajolt Mephistohoz.
-Sajnálom...tudom, hogy butaságot csináltam. De...de -és itt könnybe lábadt a szeme -Nem bírtam volna ki, ha valami bajod esik.

Mephisto megdöbbent. A szíve hevesebben vert.
Piroska szavai boldoggá tették.

Piroska arcához ért, és letörölte a könnyeit.

-Semmi gond. Jól vagyok -mosolygott rá. -Köszönöm hogy aggódsz értem, de ígérj meg valamit: Soha többet nem teszel ilyet!

Piroska bólintott. Nem akart vitába szállni Mephistoval, de tudta, hogy nem tudja ezt az ígéretet betartani. Ha mégegyszer ilyen történne, ugyanígy cselekedne. Mert ezt tartja helyesnek.

Piroska ezután összeszedte magát.
-El kell látnunk a sebeidet.

-Jól vagyok, ez semmi komoly. Csak zúzódások -mondta Mephisto.

Piroska megvizsgálta az arcán levő sebet. Szerencsére nem volt mély a seb, de mindenképpen ki kell tisztítani. Aggasztóbb volt viszont az oldalát ért rúgás okozta seb. Mephiston látszott, hogy nagyon fáj neki, még akkor is, ha próbálta leplezni.
Piroska aggódott. Remélte, hogy nem törött vagy repedt meg egy bordája sem.

Mephisto próbálta meggyőzni Piroskát afelől, hogy ez semmi komoly és hogy egykettőre rendbejön.

Mephisto felállt és elment a folyóhoz megmosakodni. A folyónál elmerült a gondolataiban.

Miért mentett meg Piroska? Az ép ész azt sugallja ilyen helyzetekben, hogy az ember meneküljön. Mentse az életét. De ő... Ő képes lett volna feláldozni magát..értem?

Erre a gondolatra ismét hevesebben vert a szíve. A fájdalmat szinte már nem is érezte.

Talán fontos vagyok neki?

Mephisto azt érezte, hogy ő bármikor képes lenne feláldozni az életét Piroskáért. Neki igenis fontos személy volt Piroska.

Mephisto ekkor még nem tudta, milyen érzelmeket táplál valójában Piroska iránt.

Szerette őt. Csak ezt még nem ismerte fel.