Piroska és a Farkas

Nem egyszerű a szerelem

Hét ágra sütött a nap, a szél pedig lágyan fújdogált. Az erdő élettel teli volt, a fák és az állatok moraja elnyomta az erdő amúgy nyugtalanító csendjét.

Mia haladt elől, a térképpel a kezében. Mephisto és Piroska egymás mellett haladtak a nyomában. Piroska a virágcsokorral, Mephisto pedig a gondolataival volt elfoglalva.

Most mit csináljak? Oké, hogy odaadtam a virágot meg hogy örült neki, de most hogyan tovább? Beszélgetnünk kellene.. De miről? -Mephisto fejében egyre több ilyen kérdés ötlött fel.

-Szép időnk van, nem igaz? -szólalt meg végül Mephisto.

-Oh, igen. Valóban -érkezett a válasz.

Ez nagyon béna volt. Komolyan az időjárásról kezdtem el beszélni? Szánalmas -gondolta Mephisto kétségbeesetten.

-Piroska... -kezdte.
Piroska érdeklődve nézett fel rá.

Mephistonak fogalma sem volt, mit is mondjon. Nem volt beszédtéma ötlete. De most már megszólította Piroskát, muszály volt mondania valamit.

-Mihez fogsz kezdeni, miután eljutottál a nagymamádhoz? Mármint...hogy azután. Mit fogsz azután csinálni? -hirtelen ez a kérdés jutott az eszébe.

-Nem is tudom, ezen még nemigazán gondolkodtam. Valószínűleg visszamegyek a faluba..

-Hiányzik az otthonod? -vágott közbe Mephisto.

-Hát....furcsa, de nem annyira. Jól érzem itt magam az erdőben...veletek..szóval nincsen honvágyam.

-Értem..

-És te mit fogsz csinálni ezután? -kérdezte most Piroska.

-Semmit. Visszatérek a megszokott életemhez.. -felelte -Bár, ha visszafelé is lenne szükséged kíséretre, akkor nagyon szívesen veled tartok..

-Tényleg? -ragyogott fel Piroska arca -Remek lenne, ha visszafelé is elkísérnél. Persze, csak ha nem gond..

-Dehogyis. A legnagyobb örömmel mennék veled... -Mephisto itt elhallgatott. Piroska elvörösödött. Mephisto nagyot nyelt. Közelebb hajolt Piroskához.

Piroska szíve irtózatosan gyorsan vert. Csak nem...talán meg akar cs.. -ám ekkor Mia hátrafordult.
Mephisto és Piroska szétrebbentek.

-Megállhatnánk itt egy kicsit pihenni -jelentette ki.

-Jó, persze, jót tenne egy kis pihenő.. -mondta kábán Mephisto.

Mephisto elsétált a folyóparthoz és lelocsolta az arcát vízzel. Jól esett a hűvös víz érintése. Az arca pírját is sikerült csillapítania.

Ez közel volt... -gondolta -Nem tudom, mi történt az előbb. Olyan aranyos volt, ahogy elpirult.. Nem tudtam ellenállni neki. Késztetést éreztem arra, hogy odahajoljak és...

Mephisto mégegyszer vizet öntött az arcára. Még jó darabig a folyónál maradt. Majd, miután lehűtötte magát, visszaballagott a többiekhez.

Mikor odaért, csak Miát találta ott.

-Piroska? -kérdezte.

-Nem tudom. Abba az irányba ment -mutatott az ellenkező irányba, ahonnan Mephisto jött.

-Keressük meg -mondta Mephisto, és már indult is. A szaglása most is a segítségére vált. A szag alapján könnyen megtalálta Piroskát. Éppen egy bokornál állt és valamilyen bogyókat szedett a kosarába.

-Mephisto! Hogyan találtatok meg? -kérdezte Piroska csodálkozva. A történtek után ő is ki akarta szellőztetni a fejét, és ezért jól eltávolodott a többiektől.

-A szagod alapján -válaszolta Mephisto.

Piroska és Mia rámeredtek.

-A szagom? -kérdezett vissza Piroska.

-Igen. Neked nagyon jellegzetes szagod van, ezer szag közül is felismerném.

Piroska a földet bámulta, és halkan kérdezte:
-Ennyire rossz szagom lenne?

-Mi? -Mephisto érezte, hogy ez a beszélgetés valahogy nagyon rossz irányt vett.
Miára pillantott. Mia a kezébe temette az arcát, és megállás nélkül rázta a fejét.

Mephisto semmit sem értett.
Mia végül felemelte az arcát a tenyeréből, és megtörte a kínos csendet.

-Mephisto! -szólt rá élesen -Úgy értetted, hogy jellegzetes illata van. Illata.

-Az meg mi?

-A szag az büdös, az illat pedig kellemes -magyarázta fáradtan.

Mephistonak végre leesett a tantusz.

-Ooh...Piroska, én nem úgy értettem!! Neked nagyon jó szagod...mármint illatod van. Nem tudtam, hogy a szag szót nem használjuk jó szagokra...Nagyon finom illatod van, egyáltalán nem vagy büdös! -hadarta Mephisto.

-Biztosan? -kérdezte Piroska

Mephisto hevesen bólogatott.

-Egészen biztosan -odalépett Piroskához -Remek illatod van! Még sohasem éreztem ennyire jó illatot, mint amilyen a tiéd.

Mephisto most a ló túlsó oldalára esett. Ezzel most megint zavarba hozta Piroskát. Mia közbelépett.

-Na jóó. Mephisto, te most egy ideig inkább maradj csöndben. Ne ronts tovább a helyzeten! -szólt rá.

Mephisto szót fogadott Miának. Még mielőtt továbindultak volna, Piroska megnyugtatta Mephistot, hogy az első elszólása miatt nem sértődött meg, a bókot pedig köszöni.

Így hát nyugodt szívvel, Piroska pedig kellemes melegséggel a lelkében, haladhattak tovább.