Egy lány,aki most költözik Angliába és egy fiú,aki elvesztette önmagát.Van valami furcsa vonzódás köztük.Vajon kitartanak az érzéseik egymás iránt még akkor is,ha szét akarják őket választani?
Részlet:
-Kérlek akkor is szeress,ha nehézzé válik-mondt...
Nem tudom,hogy ma miért rohantam le Lisát a rejtett érzelmi kitörésemmel.Ezelőtt sosem csináltam ilyet.Tavaly óta nem mutattam ki az érzéseim.Amiért ilyen érzéketlen ember lettem az a legnagyobb titkom. Nem mondom el senkinek.SOHA!Lisa viszont megmozgatott bennem valami megmagyarázhatatlan érzést.Lehet egyáltalán valakit ilyen gyorsan megkedvelni?Nem tudom,hogy miért,de örülök ha látom és a közelébe akarok lenni.Ez az érzés nem tetszett nekem.Nem akarok senkihez sem kötődni.Egyszerűen le akarok szarni mindent és mindenkit.Eddig miden jól ment..Aztán jött Lisa..Miután átöltöztem,bezuhatantam az ágyamba és gyorsan be is szunyáltam.
☀ Másnap reggel☀
7:45 volt mikor szólt az ébresztő.Nagy nehezen kikeltem az ágyból és lementem kajálni.Rose a mostohaanyám már lent volt a konyhában.Nem szólt hozzám és én se hozzá.Már kezdtem örülni,hogy veszekedés mentesen hagyhatom el ezt az átkozott házat amikor Rose megszólal.
-Már megint késni akarsz a suliból?Miért nem tudsz egyszer időben felkelni?-csattant fel-Elegem van,hogy nekem kell magyarázkodom a tanáraidnak a késéseidért,bezzek Austin...Ő oda tud érni a suliba késés nélkül,focizik mégis jó jegyei vannak és a lányok is imádják.-kuncogott,amitől nekem felfordult a gyomrom.
Nem tudom hogy utálhatom ennyire őt,de ezt hozza ki belőlem és ami még jobban bosszantott,hogy megint Austinhoz hasonlítgat.Az agyamat megint ellepte a düh és a harag,nem bírtam tovább.Az asztalra csaptam akkorát,hogy azt hittem eltölt legalább 3 ujjam.
-Megkértelek,hogy ne hasonlíthass Austinhoz.Lehet,hogy nem késik,jó jegyei vannak,focizik és még a csajok is imádják,de nála nagyobb faszfejt életemben nem láttam.A suli összes cicababáját megdugja majd otthagyja őket a picsába,erre a fiúra lennél te büszke?-szavaimból csöpögött a gúny-Ne nevettess már..-szinte üvöltöttem.
Roset egy kicsit sem hatotta meg az üvöltözésem.
-Na ide figyelj Brian!-mondta szörnyen dühösen.-Ne beszélj Austinról így és a trágár szavakat is befejezhetnéd.Örülnél ha te is olyan srác lehetnél,mint az én fiam.Tudom,hogy sosem tekintettél rám anyádként és mivel apád már nem él köztünk én is kimondhatom,én sem tekintettem rád sosem fiamként.Amikor apád még élt,mondtam neki,hogy vigyünk el egy árvaházba,vagy adjunk oda anyának persze ez mindig nagy veszekedést gerjesztett közöttünk.Már akkor láttam,hogy nem ebbe a családba tartozol,de apád annyira szeretett,hogy ezt ő nem látta tisztán.Nem foglak elküldeni a háztól,erre ne is számíts,nem akarok olyan pletykákat elindítani,hogy miután apád meghalt elküldelek-mondta nyugodt hangon,mivel tudta,hogy ezek a szavak betaláltak.
Nem akartam kimutatni,hogy mennyire is fájnak a szavai és az ,ahogy apámat emlegeti.Fogalmam sem volt,hogy árvaházba akar küldeni ez a nő.Itt éltem köztük,mégis mennyi mindent nem tudtam.Összeszedtem magam,nem engedtem le a gondosan felépített álarcom,amiben éltem.Rosehoz fordultam nagy gombóccal a torkomban.
-Fogalmam sem volt,hogy apám mekkora egy kiéhezett pénzéhes picsát hozott a házunkban. Szerintem ő sem tudta,de dugni jó volt veled szóval gondolom ez lehet az oka, hogy kihozott téged a abból a lyukból ahol a drága tökéletes fiacskáddal együtt életetek-mondtam nyugodtan,annyira amennyire csak tudtam,majd megfordultam és kimentem a lakásból,magam mögött becsapva az ajtót.
Már 8:15 volt,ezért úgy döntöttem,hogy első órára nem megyek be.Elmentem az utcánk közepén lévő parhoz,majd leültem az egyik padra.Előhúztam egy cigit és rágyújtottam közben felidéztem múltam minden kis pillanatát.Amikor még apa élt.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
