Megváltoztattál/BEFEJEZETT/

1.évad 43.rész-Ez nem lehet igaz..

✳Brian szemszögéből✳

A szobámban ültem és gondolkoztam,hogy mit is mondthatnák Lisának,mivel biztos,hogy haragszik még,azért mert szó nélkül eljöttem,csak egy levelet hagyva.Megcsörrent a telefonom.Lisa anyja volt az, Hermione.Utoljára a Lisa születésnapján beszéltem vele,hogy megkérdezzem,hogyan van Lisa.Furcsálltam,miért hív,de felvettem.

-Szia Hermione-szóltam bele a telefonba.

-B...r..i..a..n-zokogva érkezett a válasz.Lefagytam.

-Mi történt?-kérdeztem kétségbeesetten.A szívem úgy kalapált,hogy azt hittem meghalok.

-L..i..s..a-újra csak zokogva mondta.

-Mi történt Lisával?-kérdeztem dühösen.

-Kórházban van-mondta és újra heves zokogásban tört ki.

-A legelső géppel indulok Angliába.-jelentettem ki és letettem a telefont.

A kétségbeesés és a düh eluralkodott rajtam.Nem tudtam neki segíteni.Nem voltam ott,hogy megvédjem.Magamat okolva odaléptem a falhoz és minden erőmmel a falba ütöttem.Hatalmas fájdalmat éreztem,de nem törődtem vele.Tovább ütöttem a falat.

-MIÉRT?
-MIÉRT NEM VOLTAM OTT?
-BÜDÖS PICSÁBA!
-AZ ÉN HIBÁM!-üvöltöttem,a fal már véres volt,mivel a kezemen nagy sebek éktelenkedtek.

Ekkor kicsapódott az ajtó,Anya és Jes állt ott.

-Jes hozd az elsősegély dobozt-kérte anya.Odasietett hozzám,én már a földön ültem és sírtam.Nem bírtam.A tudat,hogy kórházban van kikészített.

-Mi történt?-kérdezte anya gyengéden.
-Lisa kórházban van-válaszoltam és anya arcán aggódás jelent meg.

-Az én hibám.Anya,az én hibám.Nem voltam vele és nem tudtam megvédeni.-válaszoltam bőgve mint egy kisgyerek.

-Ohh drágám,ez nem a te hibád.Ne hibáztasd magad-mondta és megölelt.Jes lépett be az ajtón az elsősegély dobozzal.Ellátták a sebeket a kezemen.

-Anya,nem lenne baj,ha én előbb utaznák haza?-kérdeztem tőle kis idő után.

-Jajh fiam.Menjél csak,mellete a helyed és mi is pár nap múlva menni fogunk-mondta fájdalmas mosollyal.Összepakoltam a cuccomat,addig anya elintézte a repülőjegyemet.1 óra múlva indulok.Az aggódás és a félelem egyre erősebb lett.A kezeim remegtek és el sem tudtam képzelni mi történt az én babámmal.Anyáék kikísértek a repülőtérre.

-Vigyázz magadra-mondta könnyes szemekkel.

-Ti is,nem sokára találkozunk-mondtam nekik és megöleltem őket.Felszálltam a gépre a gondolataimmal.