Megváltoztattál/BEFEJEZETT/

1.évad 48.rész-Nagyon hiányzott

🔯Lisa szemszögéből🔯

Amikor magamhoz tértem iszonyat fejfájással keltem.Már épp szólni akartam valakinek,hogy kellene fájdalomcsillapító,amikor éreztem,hogy valaki fogja a kezem.Lenéztem és legnagyobb meglepetéseimre Brian ült egy széken és az ágymra hajolva aludt.
Olyan édesen volt.Nem akartam felébreszteni.És ekkor arcul csapott a valóság.Visszajött.Visszajött hozzám.Szeret engem.Ekkor olyan boldogság töltött el,hogy úgy éreztem felrobbanok.Sosem hittem,hogy ennyire fogok függni valakitől.Ha nincs mellettem,elveszettnek érzem magam,ha velem van mindig ott a megmagyarázhatatlan mosoly az arcomon.Bevallom mindig is féltem kicsit a szerelemtől,de ahogy megismertem Briant úgy érzem,hogy csak most kezdtem el élni.Itt volt velem egész idő alatt és mesélt nekem.Nagyon rossz volt,hogy nem tudtam neki válaszolni vagy megérinteni,de a hangját hallottam.Erre koncentrálva letudtam győzni azt a súlyt ami a mély felé húzott lefele.Ahogy ezen gondolkoztam véletlen megmoccantam és mivel fájt a fejem felszisszentem.

-Ne keljen fel,csak még egy kicsit had nézzem,ahogy alszik-gondoltam magamban.

Ekkor kinyitottam a szemem és Brian már engem nézett.Szeme tele volt fáradtsággal és aggódással,de pillanatok alatt már könnyek csillogtak gyönyörű szemében.

Istenem,menten elolvadok.

-Lisa-suttogta.Meg akarta simogatni az arcom,de döbbent arccal néztem.Ekkor örültem legjobban a színészi tehetségemnek.

-Te ki vagy?-kérdeztem félve.Alig bírtam megállni a nevetést.Az arca döbbentséget tükrözött,mintha 1000 gondolat futott volna át az agyán.
Túl gonosz vagyok?
Talán,de ő is csúnyán becsapott a tónál,amikor eljátszotta a halálát.Nem bírtam tovább,megfogtam a kezét.

-Brian ,csak vicceltem.-mosolyodtam el.

-Francba Lisa,nagyon megijesztettél-mondta a benttartott levegőt kifújva.

-3-1 nagyfiú-cukkoltam.

-Most keltél fel és már kezded-mondta. (INNENTŐL KEZDŐDIK A FOLYTATÁS,DE SZERETTEM VOLNA EGY KICSIT LISA SZEMSZÖGÉBŐL BEMUTATNI,HOGY MILYEN VOLT NEKI FELKELNI A KOMÁBÓL)-Író.

Az orvos megvizsgált és elég jók voltak az eredmények,szóval pár nap és hazamehetek.Már alig várom,mivel elég hervasztó itt a kórházban.A sima fehér falak,a tisztitószerek erős szaga,a gépek pittyegése,a sok gyógyszer..Már elég volt belőlük.Brian végig ott volt mellettem és időközben megérkezett anya is.Ahogy meglátott odarohant az ágyamhoz és agyon puszilgatott és kipréselte belőlem a szuszt is.Elmeséltem nekik,hogy mi történt a baleset napján.Alig bírtam lebeszélni hogy ne ölje meg Reachalt.Kiderül,hogy Austin életveszélyes állapotban volt,de már megműtötték és már lábadozik,aminek örültem,mivel ha ő nem lett volna,már nem élnék.Az is kiderült,hogy Brian visszaköltözik.Amikor elmondta olyan sokk éet,hogy azt hittem meghalok.El sem tudom képzelni,hogy kezd helyrejönni az életem.Talán túlságosan is tökéletes lett minden,de jelen pillanatban csak az érdekelt,hogy Briannel legyek.Már csak a bíróságon kell túl lennem dés akkor lezárhatom ezt az egész ügyet,mivel időközben anya feljelentte Rachaelt aki még mindig a börtönbe rohadt.Remélem ott is marad.