Megváltoztattál/BEFEJEZETT/

1.évad 32.rész-Találkozás anyával

✳Brian szemszögéből✳

Egy parkba mentünk anyával,ahol szótlanul sétáltunk egymás mellett,majd úgy döntöttem,hogy megtöröm a csendet.
-És anya,milyen itt Kaliforniában?-kérdeztem mosolyogva,holott sírni volt kedvem.Hiányzott Lisa.Eszméletlenül.
-Én szeretek itt lakni,csak keveset vagyok a szabadban,mivel sokat dolgozom,hogy legyen pénzünk a kezelésekre.-mondta válaszul.
-Értem és mit dolgozol?-akíváncsi voltam,mivel anya amíg Angliában volt nem dolgozott,hanem engem nevelt.
-Van egy cégem-mondta mire nekem leesett az állam-divattervező és divatbemutatókkal foglalkozik a cég.Miután elmentem Angliából 5 évig dolgoztam kávézókba,éttermekbe,szállodákba,hogy pénzt tudjak spórolni.Mikor összes jött elegendő pénz kisebb épületet kezdtem el bérelni,míg be nem indult és mostmár az egyik legnagyobb cégnek mondhatjuk az országban.Nemrég Angliába is költözött egy nagyon tehetséges nő a lányával,hogy a cégünknek dolgozzon.-mondta anya mosolyogva.Láttam,hogy szereti a munkáját.Legalább boldog.
-Na,de elég rólam,mesélj magadról.Nagyon helyes fiúvá cseperedtél,biztos a lányok kedvence vagy-mondta anya csillogó szemekkel,látszott,hogy kíváncsi a részletekre,de én csak magam elé néztem a földre.Eszembe jutott Lisa.Vajon,hogy lehet?Ő is ilyen vacakul érzi magát?Megint sós könnyeket éreztem lefolyni az arcomon.Király!16 év után találkozom anyámmal és én meg itt bőgök,mint valami hülyegyerek.Anya döbbent arccal nézett rám.
-Rátapintottam ugye?Jaj fiam,sajnálom.Nem muszáj beszélned róla.-mondta szomorú hangon.
De muszáj volt magamból kiadnom,mert ha úgy éreztem megfulladok.Anyára néztem és intettem az egyik padra,hogy üljünk le.

-De,szeretném,ha tudnál arról a lányról,aki megtanított szeretni.-mondam neki,majd kifújtam a levegőt és belejezdtem

-Lisának hívják.Lisa Hamilton.Tudod anya,amikor elkezdem süllyedni a lejtőn és már nem sok kellett,akkor költöztek a szomszédunkba.Aznap este is hulla részeg voltam,de ő megkérdezte,azt amit már régóta senki.Megkérdezte azt,hogy jól vagyok-e.A suliban én voltam az a srác akit szeretnek a lányok a rosszfiús külsőm miatt,de engem nem érdekeltek.Nem akartam,hogy megtudják milyen vagyok valójában,de Lisa nem adta fel.Ő ott volt mellettem és harcolt azért,hogy megismerjen.Végül beadtam a derekam,aminek az lett a vége,hogy eszméletlenül beleszerettem.Amikor vele voltam őszintén tudtam mosolyogni.Otthon sem akartam lenni.A mostohaanyám és a mostohatesom tönkretettek.Minden nap utálattal és hányingerrel mentem haza,hogy éppen mikor kötnek megint belém.Az egyik nap elegem lett és leléptem.Lisa akkor is velem jött,holott tudta,hogy az anyja ki fog akadni.Egy hetet voltunk együtt és épp amikor hazaértem közölte velem a mostohaanyám,hogy el kell költöznöm.Nem hittem a fülemnek és amikor elküldtem volna a picsába akkor közölte,hogy beszélt veled.Ekkor tudtam,hogy muszáj lesz eljönnöm,hogy kiderítsem,hogy miért mentél el,mivel apa sosem mondta el,de ezek szerint ő sem tudta.Átmentem Lisához,hogy elmondjam neki,de képtelen voltam.Nem tudtam a szemébe nézni és közölni vele.Ottaludtam nála és hajnalban indultam a reptérre.Írtam neki egy levelet és eljöttem.És most...Annyi midnent történt köztünk,és most hirtelen,már nincs semmi-mire végeztem anya már vagy öt zsebkendőt tartott a kezében és sírt.
-Sokat szendvedtél?-kérdezte még mindig sírva
-Most is szenvedek-mondtam fájdalmas mosollyal
-Nagyon szeretted?-kérdezte
-Most is szeretem-mondtam neki,mire odahajolt és megölelt.
-Sajnálom,mindent sajnálok.-mondta anya,aki mostmár nem sírt,hanem zokogott.
-Nem a te hibád.-mondtam neki és megsimogattam a hátát.
Haza fele csöndesen sétáltunk.Már beértünk az utcába,ahol a ház van amikor anya megszólalt.
-Brian.Bármennyire is nehéz ezt kimondanom menj haza.Szereted azt a lányt,hát menj vissza hozzá.Ha ő tesz boldoggá legyél vele-mondta mosolyogva,bár láttam,hogy fájna neki ha elmennék.