Megváltoztattál/BEFEJEZETT/

1.évad 40.rész-Lepergett az életem

🔯Lisa szemszögéből🔯

Hazaérve egyből ledobtam a táskám a földre és indultam a hűtő felé,mivel eléggé éhes voltam.Vagyis indultam volna.Kicsapódott az ajtó.Odanéztem és megláttam Rachaelt egy ördögi mosollyal.

-Szia drága Lisácska-mondta még mindig azzal a mosollyal.

-Te mi a faszt keresel itt?-kérdeztem vissza.

-Na de Lisácska,így kell beszélni egy vendéggel?-kérdezte cukkolva.

-Tűnj el innen-mondtam neki,de ekkor olyat tett amitől összerezzentem.
Elővett egy pisztolyt.
EGY PISZTOLYT BAZDKI!Milyen elmebeteg ez a lány?Hátráltam egy lépést.

-Na mi az Lisácska?Most már beszélhetünk?-kérdezte vigyorogva.

-Te normális vagy?Le akarsz lőni?-kérdeztem vihorászva,holott sírni akartam.De nem láthatja,hogy félek.

-Ne beszéljünk ilyen felesleges dolgokról.Beszélgessünk rólad és a fiúkról akiket elloptál tőlem.-mondta fogcsikorgatva.

-Nem loptam el őket, ezt te is tudod.-mondtam neki.Ha le fog lőni ígyis-úgyis akkor nem hódolok be neki az utolsó pillanatomban.
A gombóc a torkomban egyre nagyobb és nagyobb lett.

-Ohh dehogynem Lisácska.-monda kifújva a levegőt.

-Briant akartam és te megszerezted.Utánna még elmondod Austinnak,hogy csak azért voltam vele,mert Briant szeretem?Ez nem szép dolog Lisácska-mondta szomorúságot tettetve.

-Te kötöttél belém,mit csináljak csak engedjem el a fülem mellett?-mondtam,bár a hangom egy kicsit megremegett.
Ha egy pisztolyt tartanak feléd és bármikor elsülhet,nem éppen akarsz hősködni.

-Ma olyan dolgot tettél Lisácska ami nekem nagyon nem tetszett.-mondta és közelebb jött.

-Ma volt az utolsó csepp a pohárban-mondta és megint lépett egy lépést.Lefagytam.Most meg fog ölni? A kezem iszonyatosan elkezdett remegni a lábam viszont meg sem mozdult.Féltem.Rettegtem.

-Ma pontot teszünk ennek a végére és visszakapom azt,ami engem illett.Majd azt mondom,hogy a háziért jöttem,de te már lepuffantottad magad.Írsz szépen egy levelet,ahol leírod,hogy nem bírtad Brian nélkül,inkább meghaltál.Meg odakaparsz még egy pár nyálas sort,hogy szereted a családod,meg éljenek tovább boldogan,meg ilyen szarságokat.-mondta és még közelebb jött.Már alig volt köztünk távolság.

-Nem akarok meghalni.Szeretem Briant-mondtam,de itt már nem bírtam,elsírtam magam.Rettegtem.Most jön el a pillanat,amikir meghalok?

Ennyi?Éltem 17 évet és haljak meg csak egy ribanc miatt aki szerelmes a barátomba?De jelenleg csak az kavargott a fejembe,hogy ha meg is halok legalább megismertem Briant.Rá gondolva mégjobban belekezdtem a zokogásba.Nem bírtam abbahagyni.Őrülten hiányzott.

-FOGD BE TE KUTYA-ordította rám Rachael,majd lépett egyet és a fejemnek nyomta a pisztolyt.

-Ne merészeld nekem azt mondani,hogy szereted,ő az ENYÉM.AZ ENYÉM!-üvöltötte és egy hatalmas csattanást követte.Megütött.Ez a ribanc megütött egy kibaszott pisztollyal.

Amit ezután láttam az csak vér volt.Rengeteg vér,ami a fejemből csorgott.Rátettem a kezem a fejemen lévő sebre és iszonyat fájdalom nyilallt belém.

-El ne ájulj Lisácska,még nem végeztünk.-mondta és megpofozott.Ezután már nehezen kaptam levegőt,mivel a sebből áradó fájdalom és a félelem felemésztett.