Egy lány,aki most költözik Angliába és egy fiú,aki elvesztette önmagát.Van valami furcsa vonzódás köztük.Vajon kitartanak az érzéseik egymás iránt még akkor is,ha szét akarják őket választani?
Részlet:
-Kérlek akkor is szeress,ha nehézzé válik-mondt...
Brian még második órára sem jött be.Probáltam elterelni a figyelmem,de nem tudtam.Rá gondoltam és arra,hogy vajon jólvan-e. Fogalmam sincs, hogy hogy tudnak ilyen gyorsan valaki felé érzések keletkezni. Ilyenről eddig csak olvastam, de nem hittem, hogy ilyen létezik is. Bár jobban belegondolva ellenszenv is létezik első látásra. Például nekem ilyen Reachel.
A kezemmel doboltam a padon és a falon levő órát néztem. 2 perc és becsengetnek.
Lehet az is, hogy túlgondolom és csak beteg. De ezt gyorsan el is hesegettem, mivel láttam reggel kimenni az ajtón. Későn indult és gyalog ezért gondoltam, hogy késni fog. Szerencsére engem elhozott anya ezért ez engem nem fenyegetett. Becsengettek.
Olyan gyorsan mozogtam, hogy fel sem fogtam. Beledobtam a táskámba a cuccaim.
-Minden rendben? - kérdezte Reb értetlenül.
-Nem érzem jól magam. Hazamegyek-mondtam és már szedtem is a lábam ki a teremből. Istenem csak ne jöjjön most a tanár. Miss Cole ha elkap akkor biztos, hogy nem enged el még akkor sem ha levágtam volna az egyik kezed. Ha ő órát tart, te nem szabadulsz.
Már csak a portást Mr. Wilsont kell leráznom.
-Elnézést ki tudná nyit... - léptem oda színészi tehetségemmel az ablakhoz, de Mr. Wilson éppen nyitott szájjal, nyálcsorgatva húzta a lóbőrt. Nem volt szép látvány.
Az ablak mellett volt egy ajtó. Halkan kinyitottam és egy zöld gombot nyomtam meg amin nagy betűkkel volt, hogy "NYIT". Halk kattanás és már nyílt is az ajtó.
Útközben Briant keresve elgondolkodtam.Vajon jól teszem,hogy megkeresem?És ha nem akarja?Vagy ha csak dolga van? És ha csak tényleg beteg? Lehet orvoshoz ment. De rajta volt a hátán a táska Akkor lehet, hogy csak a barátjahoz ment. Vagy a barátnőjéhez.És ha valahol elájult és valahol magatehetetlenül fekszik valahol?
Ezekre a kérdéseimre megint csak nem kaptam választ,de egyet tudtam.Segíteni akarok Brianek és ha neki most egy barátra van szüksége akkor barátként segítek neki.Már majdnem az utca közepén jártam amikor megláttam egy fekete kapucnis alakot a parkban egy padon üdögelve.Megkönnyebbültem.Oda sétáltam és szó nélkül leültem mellé.Kezében cigi volt,aminek nem örültem,de ezt később beszélem meg vele.Lehúzta kapucniját és meglepetten nézett rám.
-Hé szomszéd lány,te mit keresel itt?-mondta félig mosolyogva.
Nem tetszett ez a mosoly. Nem őszinte volt és élettel teli. Inkább csak erőltetett.
-Brian,meddig fogsz még szomszéd lánynak nevezni?Tudod van rendes nevem is-mondtam nevetve,megjátszott sértődéssel.
-Oké szomszéd lány.-mondta most már egy kicsivel több jókedvvel.
-Na de neked nem suliban kéne lenned?-fordult felém.
-Mondja az akinek szintén ott kellene lenni.-én is felé fordultam.
-Honnan tudtad,hogy itt vagyok?-kérdezte az arcomat fürkészve.-Senkinek sem mondtam, hogy hol leszek.
-Láttam,hogy nem vagy ott első és másdik órán sem és aggódtam,ezért eljöttelek megkeresni,majd a park felé néztem és felismertem a fekete felső. Hisz csak te vagy 60 fokban feketében, kapucnival a fején. -nevettem el magad, de amikor a szemébe néztem elcsuklott a hangom. Volt valami abban a zöld szempárban. Valami csillogó.Valami ami azt sugallja, hogy még többet akarjon belőle az ember.
Szívem egyre hangosabban dübörgött.Brian közelebb hajolt.Azt hittem,hogy a szívem szétrobban olyan gyorsan vert.
-Te aggódtál értem?-kérdezte ellágyult hangon.
-Persze,hogy aggódtam érted.Hisz a szomszédom vagy. - amint komondtam el is süllyedtem volna szégyenemben. Lesütöttem a szemem, mivel a fejem konkrétan izzott olyan vörös lehettem. Hisz a szomszédom vagy? Komolyan Lisa? Komolyan?
Lopva felpillantottam, de Brian csak jó kedvűen nevetett egyet.
-Nos akár miért is köszönöm ,hogy aggódtál értem szomszéd lány-mondta.A fejem persze még mindig piros színben pompázott.Nem tudom, hogy még mindig a szégyentől vagy pedig inkább már a zavaromtól nem tűnik el ez a hülye pirosság. Hülye hormonok.
-Aranyos vagy,mikor zavarba jösz-mondta,majd beletúrt a hajába.
Ha lehet,akkor még jobban kivörösödtem,mint valami hülyegyerek. Elég közel vagyok ahhoz, hogy az összes vér a testemből a fejembe gyűlik össze.
-Elmegyünk valahova?Mivel te eljöttél és én amúgy sem akartam bemenni,kihasználhatnánk ezt a napot.Mutatni szeretnék neked valamit-mondta,majd felállt a padról.
Gondolkodás nélkül igent mondtam.Most az egyszer nem akartam gondolkodni.Nem akartam a holnapra gondolni.Nem érdekelt semmi,csak az,hogy Briannel lehetek.
Visszamentünk a házukhoz a motorjáért.Egy kicsit pancserkodtam a felszállásnál,de Brian csak nevetett rajtam.
-Nehogy azt mond,hogy először ülsz motoron-mondta gúnyosan.
-Akár hiszed akár nem,most ülök először ilyenen Kanadában nem gengszerkedtem,ezért nem volt szükségem motorra.-válaszoltam én is gúnyosan.
Ekkor mindkettőnkből kitört a nevetés.
-Szóval akkor én most gengszer lennék?-kérdezte mosolyogva.
-Azt majd meglátjuk-kacsintottam rá.
Brian közelebb lépett.Én már fent ültem a motoron,majd rámadta a sisakot.Becsatolta, végig a szemembe nézve és ő is felvette a sajátját.Felpattant elém és a kezemet a dereka köré kulcsolta.A ruháján keresztül is érzetem kidolgozott testét.Persze probáltam nem erre gondolni,ami nem nagyon sikerült.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
