Megváltoztattál/BEFEJEZETT/

1.évad 24.rész-Szökés

🔯Lisa szemszögéből🔯

Épp fürdeni készültem,amikor Brian felhívott.

-Mi?-kérdeztem vissza megdöbbenve

-Azt mondtam,hogy szökjünk meg.Legalább egy hétre.Na mit szólsz Lisa?

-Brain nem tudom,hogy ez jó ötlet-e -mondtam neki pedig mindennél jobban vágytam arra,hogy vele menjek.

-Figyled Lisa,most jelenleg nekem elegem lett.Úgy mindenből.A mostohaanyám egy ribanc a mostohatesóm pedig egy farok.Elegem van belőlük.És veled sem tudok soha eleget együtt lenni.Szeretnélek melletted kelni reggelente és veled esténként elaludni.De ha te nem szeretnél velem jönni,azt is elfogadom.Nem szeretnék semmit erőltetni,de nekem muszáj lesz kikapcsolodnom és kiszellőztetni a fejem.-mondta, a hangján hallatszott,hogy tényleg kivan lelkileg.

Szívemet,minta kifacsarták volna.Nem akarom többet így hallani a hangját.

-És hova mész?-kérdeztem

-Egy barátomnak van 2 órányira innen egy faháza,amit bármikor használhatok.Kulcsot is adott hozzá,ő jelenleg Magyarországon van,mivel ott dolgozik.Ide csak nyarani jár.-mondta

-Rendben.Adj 10 percet és találkozzunk a ház előtt.

-Velem jösz Lisa?-
mondta,hangja tele boldogsággal

-Persze,hogy veled megyek Szerelmem-mondtam,mire nagyot dobbant a szívem.Senkit nem szerettem még így,mint őt.

-Szeretlek,Szerelmem-mondta a telefonba Brian,mire olyan örömtáncot járt a gyomrom,hogy azt hittem meghalok.Mintha ezernyi pillangó kezdett volna benne röpködni.

Összepakoltam magamnak mindent amire szükségem lesz egy hét alatt.Anyának írtam egy levelet,hogy nehogy még rámküldje a rendőrséget.
12 perc után kint is voltam,ahol Brian egy fekete Audi mellett álldogált..

-Honnan van ez a kocsi?-kérdeztem a járgányt vizsgálva.Nem lehetett valami régi.

-Apám kocsija volt,miután meghalt,csak ez maradt belőle.Felújíttattam a baleset után,de sosem használtam.Egészen mostanáig.-mondta egy fél mosollyal az arcán.

Odahajoltam adtam neki egy puszit,jelezve,hogy semmi baj.

Bepattantunk a kocsiba és zenét hallgattunk.El sem tudtam  képzelni,hogy mennyire fájhat ez egy 18 éves kamasz fiúnak.Meghalt tavaly az édesapja,az egyetlen családtagja,aki szeretett.Csak ő volt neki.Az én apám is elhagyott és ezért utáltam is,de a halálát akkor sem kívánnám.Utáltam,de legalább életben volt.Brian szakította meg gondolatmenetem

-Min gondolkodsz?

-Semmi érdekesen-mondtam zavartan

-Ugyan Lisa,hallom ahogy a fogaskerekek kattognak-mondta nevetve

-Azon gondolkodtam,hogy mennyire erős vagy lelkileg.És mennyire csodállak ezért.Szeretlek-mondtam és áthajoltam,már amennyire a biztonsági öv engedte és nyomtam egy puszit az arcára

-Én is szeretlek Baby-mondta mosolyogva.

Az út további része csendben töltöttük.Nem volt kínos csend,csupán boldogak voltunk,hogy ott vagyunk egymásnak és ehhez nem kellettek szavak.
18:56 volt,amikor leállt az autó.Kiszálltunk belőle és bementünk a házba.A faház csodaszép volt.Nem volt emeletes,de tágas volt.Nagy konyha,nappali egy hatalmas hálószoba,2 vendégszoba és mindegyik szobához tartozott egy fürdő.

-Csinálok kaját-mondtam Briannek,aki épp a kályha mellett próbált begyújtani,mivel nem használták nagyon ezt a házat és egy kicsit hideg volt idebent.Ezért is gyors fekaptam Brian egyik Nasa feliratú fekete vastag pulcsiját.Hajamat kontyba fogtam,majd elkezdtem megnézni,hogy milyen hozzávalók vannak itt.Hát nem volt sok minden.Tej,tojás,liszt és cukor volt itthon és egy kevés étolaj.Igen itthont mondtam,egész otthonos ez a hely és könnyen eltudnám képzelni itt az életünket kettesben Briannel,de ne szaladjunk ennyire előre.Nekiálltam kisütni a palacsintát mire Brian hirtelen hátulról átölelte a derekam.Nagyot ugrottam,mert megijedtem,amin persze csak nevetett.Állát a vállamba fúrta és nézte,hogy mit csinálok.

-Jól áll a pulcsim-mondta pimasz mosollyal,mire én csak megráztam a fejem,mosolyogva.Megettük a palacsintát.Brian szokásosan nutellával én pedig lekvárral.Még mindig nem érti,hogy hogyan tudom nutella nélkül enni.Kaja után lementünk sétálni a partra.A faháztól nem messze volt a tenger.Igaz már sötét volt,de a hullámok gyönyörűek voltak.Nem volt hideg,de nem akartam levenni Brian pulcsiját.

-Játszunk-mondta Brian nagy mosollyal.

-Mit?-kérdeztem vissza kíváncsian.

-Én kérdezek egyet és te  válaszolsz,utánna te kérdezel és én válaszolok,a játék lényege,hogy csak is a színtiszta igazat mondhatod-mondta mosolyogva.

-Rendben,te kezdesz-mondtam és leültünk a homokba,egymás mellé.

-Van barátod akivel tartod a kapcsolatot a régi sulidból?-kérdezte kíváncsian.

-Igen,Amy.Ő a legjobb barátnőm,mióta oviban kigáncsolt és elvette a nyalókám.-mondtam mire mindketten elkezdtünk nevetni.

-Szívesen megismerném.Ha ő a legjobb barátnőd,akkor rossz ember nem lehet.-mondta,mire én még jobban vigyorogtam.Ha vele vagyok nem tudom megállni a mosolygást.

-Bemutatlak neki,amint eljön.Jövő hónapban úgy is jön a szülinapomat ünnepelni-mondtam,mire Briannek kikerekedett a szeme

-Neked jövő hónapban van a szülinapod és csak most szólsz?-kérdezte sértődötten

-Ugyan Brian,nem szoktam belőle nagy ügyet csinálni.

-Hányadikán van?-kérdezte még mindig durcásan

-20.-án-feleltem-de ez már ez a harmadik kérdésed volt,szóval most én jövök.

-1.Mikor van a te szülinapod? 2.Összesen hány barátnőd volt eddig? 3.Anyukáddal mi történt?-mondtam,de az utolsó kérdést meg is bántam,csak úgy kicsúszott.

-Nehara...-folytattam volna,de Brian közbeszólt

-Semmi baj,Lisa elvégre ezért játszunk ilyen játékot-mosolygott,bár láttam,hogy fájdalmas erről beszélnie.

-Szóval, december 15. van a szülinapom, barátnőm nem volt még.Akikkel együtt voltam,tudod inkább egyéjszakás futókalandok voltak,persze ezt leszögeztem már az elején,hogy nem akarok barátnőt,ennek ellenére mégis belementek és anya..háth 2 éves koromban lelépett,fogalmam sincs,hogy miért vagy hogy,hogyan történt.Apa sosem mesélte el.5-6 éves koromra  magamat okoltam,hogy esetleg rossz voltam vagy nem ettem meg a zöldséget,de hát mit is gondolhat egy ilyen fiatal gyerek ilyen korban.Sokat sírtam anya képét szorongatva esténként.Volt,hogy apát is hallottam sírni,pedig nekem mindig erősnek mutatta magát.Már ekkor kezdtem megutálni magam,hogy lehet miattam ment el anya és ezzel szomorú lett apa.Aztán ahogy idősödtem ez a öngyűlölet egyre erősödött.-mondta én meg már alig bírtam visszafogni a sírást,de megálltam mivel nem sírhatom el magam mindig.

-Köszönöm,hogy elmondtad ezt nekem.Szeretlek-mondtam neki,majd megcsókoltam.

Brian azonnal viszonozta a csókot,majd a homokban feküdtünk már póló nélkül.Akartam őt.Egy fiú sem váltott belőlem ki ilyen érzéseket.

-Lisa-nyökögte Brian halk és rekedt hangon,mire én újra megcsókoltam.

-Lisa,ne itt-mondta Brian még mindig rekedt hangon.Zavartan lemásztam róla és visszavettem a pólóm.Nem akarja?Zavarja valami?Nem vagyok elég jó?Ezek kavarogtam bennem,mire Brian közelebb jött.

-Lisa,szeretlek,úgy mint még eddig senkit.Én is akarom mindennél jobban,de meg akarom adni a módját és nem pedig a homokban akarlak megfektetni-mondta enyhe mosollyal az arcán.Szemei tele voltal boldogsággal,vággyal és talán..szeretettel.

Ekkor döbbentem rá.Bazdki Lisa tényleg szeret téged,amit újra és újra be is bizonyít.Mármint most lányok,melyik fiú nem dugna meg titeket akár egy mosdóban is?Ő viszont..ő más..