Egy lány,aki most költözik Angliába és egy fiú,aki elvesztette önmagát.Van valami furcsa vonzódás köztük.Vajon kitartanak az érzéseik egymás iránt még akkor is,ha szét akarják őket választani?
Részlet:
-Kérlek akkor is szeress,ha nehézzé válik-mondt...
2 éves voltam,amikor anyám elhagyott minket,nem nagyon emlékszem rá,hisz még kicsi voltam.Sokat sírtam azon az estén,amikor elment.Apa is sokat sírt.Nem szerettem ilyennek látni.Azt hittem anya miattam ment el mert előtte való nap nem ettem meg a zöldséget és otthon se fogadtam szót sokszor.Magamat okoltam.Persze ez,hogy miattam ment el anya ez az érzés az idő múlásával egyre erősebb lett.
Apa ezután az alkoholba menekült.4 éves voltam,amikor apa és Rose találkozott.Eleinte szerettem,hozott nekem csokit és kedves volt.Örültem,hogy apa is boldog.
5 éves voltam,amikor odaköltözött Rose és az új tesóm.Mivel nem igen voltak barátaim örültem,hogy kaptam egy új anyukát és még egy tesót is.Viszont itt is az idő elteltével rosszabb lett.Az új anyukám akkor volt velem kedves,ha apa a közelben volt és a tesóm is csak akkor játszott velem.Mivel apa szinte egész nap dolgozott volt,hogy még éjjel is egyedül éreztem magam. Újra.
Erről nem mondtam semmit apának,mert nem akartam,hogy miattam veszekedjenek az új anyukámmal és hogy miattam legyen szomorú.És ez így is ment évről évre.Apával jó viszonyom volt,míg mostohaanyámat csak a keresztnevén szólítom már 12 éves korom óta.Akkor jöttem rá,hogy mekkora rohadék. A bátyám mindig előtérben volt,mivel 4 hónappal volt idősebb nálam ezért ő volt az én "tökéletes" bátyuskám,akinek a létezése is irritált és mindenki azt akarta,hogy olyan legyek mint ő,kivéve apát.
Egy osztályban jártunk általános óta.Már ott is sokat szekált több fiúval.Sokszor ettem a mosdóban az ebédem.Amíg Rose neki mogyóvajas szendvicset adott sütivel,nekem csak vajas kenyér vagy rosszabb estben nem is adott semmit.Mivel apának még mindig nem mondtam semmit ezért meg kellett tanulnom felnőni.Vártam már a gimit,új osztálytársak,új lehetőségek.Első évemet élveztem.A lányok szerettek,lett egy jó barátom akinek segítettem. Bulikba jártam és megtanultam élvezni az életet.Végre azt éreztem,hogy én is vagyon valaki.Austin itt háttérbe szorult a lányok engem akartak és a fiúk is inkább velem barátkoztak.Aztán eljött a második évem..Március 4.-e.Apa halála.Suliban voltam,amikor felhívtak,hogy nem tudták megmenteni.Éppen haza tartott a munkából,mivel egész éjszaka dolgozott,de elaludt vezetés közben és nekiment egy hatalmas fának,aminek egy ága lezuhant az apám kocsiára,ezáltal agyonzúzva őt.Túlélhette volna,ha az az átkozott ág nincs.Berohantam a kórházba,ahol a holttestét meg sem engedték nézni.Ekkor sírtam hosszú idők keresztül először.Apa temetése után mindig megváltozott.Minden este apa képét szorongatva sírtam álomba magam.Ezek az esték tettek ilyenné,amilyen most vagyok és ezek az esték utáltatták meg velem saját magam és a maradék családomat is. Ha mi nem lettünk volna,nem kellett volna ennyit dolgoznia és akkor még most is élne.Az az átkozott VOLNA szó.Mindenről ez tehet.Innen jött az az ötletem,hogy falat építek magam köré és soha nem engedek át rajta senkit.Ezáltal nem kerül hozzám senki közel és nem kötődök majd senkihez,mivel nekem fog fájni.Megvédem magam ezektől és persze az embereket saját magamtól.Ezért nem sírtam apa halála után,gyengének mutatkozni sosem szabad.Ez volt az én legnagyobb titkom és ezt senkinek sem mondom el,hisz ezzal csak sebezhetővé válok.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
