Megváltoztattál/BEFEJEZETT/

1.évad 34.rész-Ígérem

✳Brian szemszögéből✳

Bármennyire szerettem volna visszamenni Lisához képtelen lettem volna azzal a lekiismeret furdalással élni,amikor arra gondolok,hogy anya azért tette félre az életét,hogy segítsen a nővérének.Nem lehetek ennyire önző.

-Vissza fogunk menni.Együtt,mert a nővéred fel fog ébredni.Ebben biztos vagyok-mondtam neki és megöleltem.Belépve az ajtón rájöttem,hogy az a a kislány akinek a nagybátyja vagyok egy 16 éves kamaszlány.Tele piercingekkel.Hosszú barna haja volt tele rózsaszín csíkokkal.Egy fekete szagatott nadrág és egy hálós szerű póló volt rajta,ami alig takarta felső testét.

-Ez meg ki?-kérdezte anyát flegmán.

-Ő Brian,a fiam.Már meséltem róla és emlékeznél rá,ha figyelnél rám.-mondta anya nem tetszően

-Remek-mondta Jesabelle és bement a szobájába becsapva az ajtaját.

Miután megvacsotáráztunk,bementem Andreához(az anyja komába került nővére).Leültem az ágy melletti székre.

-Sajnálom.-mondtam megbicsaklott hangon.A nő 4 évvel idősebb volt anyánál.Most 42 éves.Tehát 26 éves volt amikor az autóbaleset történt.Leélte élete nagy részét úgy,hogy a saját lányát sem látta felnőni.Anya elmesélte,hogy a Jesabelle apukája meghalt a balesetben.Itt a nagynéném mellett ülve és erre a tragikus dologra gondolva fogtam fel,hogy bármelyik pillanatunk az utolsó lehet.Jesabelle hasonló gondokkal küzd,mint én.Amikor vacsoráztunk anya mesélt róla.Pár hónapos volt amikor az autóbaleset történt.Anya nevelte,de ahogy kamaszodott egyre ellepte a harag és egy rossz bandába keveredett.Anya segíteni akart neki,amiből mindig csak veszekedés lett és utánna Jesabelle csak elment itthonról.Ezért nem veszekedett vele anya,mivel nem tudta,hogy utánna hova fog menni a lány és inkább hagyta,de legalább itthol tudhatta.

-Amíg itt leszek segítek Jesabellnek.Nem hagyom,hogy elbassza az életét-mondtam Andreának aki még mindig mozdulatlanul feküdt.

Anya azt mondta,hogy ha sokat beszélünk hozzá,az segíthet a felépülésben.Tehát beszéltem hozzá.Elmeséltem neki mindent Lisáról.Kiadtam magamból mindent fájó pontomat.Megkönnyebbültem éreztem magam.

-Köszönöm,hogy meghallgattál.Szeretnélek megismerni,szóval ne add fel kérlek.Szeretlek-mondtam neki egy puszit nyomva az arcára és kimentem.Észre se vettem,hogy 3 órája bent voltam Andreánál.Már elég kimerült voltam szóval gyorsan elaludtam.