1.évad 28.rész-Nem tudom megtenni..

10.2K 358 10
                                    

✳Brian szemszöge✳

El sem hiszem,hogy letelt már az egy hét.Úgy maradnék még itt Lisával.Még csak 8:15 volt amikor felkeltem és Lisa még békésen aludt mellettem.Órákig tudtam volna nézni,de most més dolgot eszeltem ki.Mivel eddig mindig Lisa főzött most eldönöttem,hogy én is kipróbálom magam a konyhába.Elszaladtam a boltba és megvettem a palacsinta hozzávalókat.Inkább palacsintával kezdek,mert nem akarom leégetni a házat.Mire mindennel kész lettem a konyha úgy nézett ki,mintha bomba robbant volna.

-Te jó ég Brian.Te mit csináltál?-kérdezte Lisa úgy,hogy majd meg szakadt a nevetésben.

-Palacsintát-mondtam és most már mindketten nevettünk.Közelebb jött adott egy puszit és megköszönte a reggelit.A palacsinta 60% odaégettem,de Lisa jóízűen falatozta.Miután megreggeliztünk,rendet tettünk lakásba,összepakoltuk a cuccunkat és beültünk a kocsiba.Az út gyorsan eltelt.Beszélgettünk mindenféle dologról és csak élveztük,hogy ott vagyunk egymásnak.Leparkoltam a házunk előtt.Lisa az anyjától fog kapni egy jókora agymosást én meg Roset fogom hallgatni,hogy arról beszél,hogy elrontottam a fiával lévő kapcsolatát.

-Nos akkor vissza a valoságba-mondta Lisa szomorúan.
Odahajoltam és megcsokoltam.
-Minden rendben lesz,Szeretlek-mondtam neki,pedig még én sem tudtam,hogy akkor mi vár rám.

-Én is szeretlek-mondta.Mindkettőnk jókedve egy pillanat alatt elszállt,mikor kiszálltunk a kocsiból és Lisa hazament.A lakásba beérve nagy kupi fogadott.Rose meggyötörten ült a konyhában.Amint meglátott gyűlölet keletkezett a szemében.

-Áhh szóval a nagy Brian Anderson hazatalált-mondta gúnyosan.Nem volt kedvem veszekedni ezért egyből az emeletre mentem volna.

-Ülj le,beszélnünk kell-Rose szólt utánnam.Sosem mondta még ezt szóval kíváncsivá tett.Leültem a konyhapult elé.

-Szóval,miután elcseszted a kapcsolatom a fiammal úgy döntöttem,hogy én is adok neked valamit cserébe.Tudom,hogy itt van az a kis szomszéd lány,akiért tetszik,de sajnos meg kell válnod tőle,mivel elköltözöl-mondta egy nagy vigyor kíséretében.

-Mivan?-förmedtem rá.

-Jól hallottad,elköltözöl.Még pedig Kaliforniába.-mondta még mindig önelégült mosollyal.

-Meghibbantál?Mégis mi a jó Istenért költöznék én Kaliforniába?Nem megyek sehova-jelentettem ki és felálltam a székről.

-Még nem fejeztük be.Igen is elfogsz költözni.Mégpedig holnap.Édesanyádhoz.-nyomta meg az utolsó szót,amit már rég nem hallottam.Lesokkolódtam.Hátráltam egy lépést a hallottak után.

-A..ny..ához?-dadogtam.

-Igen, anyádhoz.És csak remélem,hogy nem jösz vissza.-mondta,de erre már nem is figyeltem.

-Hogy,hogy anyához?Ő keresett meg?Ennyi év után eszébe jutottam?Miért nem írt legalább egy kibaszott levelet soha vagy e-mailt?-mondtam dühönben.

-Ohh drágám.Elmesélem neked,úgyis van időm.Hol is kezdjem-mondta nyugodt hangon,amitől felfordult a gyomrom.
-Áhh tudom.A legelején kezdem.Apáddal miután összeköltöztünk egy pár hónapra rá,jött egy levél.Először nem értettem,de aztán rájöttem,hogy anyád küldte,neked.Elolvastam és érdeklődött felőled és hosszasan bocsánatot kért,hogy elhagyott,de el kellett mennie,mivel a testvére autóbalesetet szenvedett és komába került,de a testvérének volt egy gyereke blabalabala..A többi unalmas szóval ezt hadjuk,majd megkérdezed tőle.Szóval utánna minden héten jött egy levél előfordult,hogy többször is.Szerencsére apád ilyenkor mindig  dolgozot te pedig iskolában voltál és ezért eltudtam rejteni a leveleket.Azóta is jönnek a  levelek minden héten.Szóval kutattam egy kicsit és meg is találtam anyád címét.Felhívtam,de csak azt mondtam,hogy a mostohaanyád vagyok és,hogy oda szeretnél költözni.Alig hitt a fülének és azt üzeni,hogy nagyon vár holnap.Ugye nem akarod megbántani édesanyád,aki 2 éves korod óta vár rád?-mondta tettetett szomorúsággal.
Ha eddig utáltam akkor most elmondhatatlan gyűlöletet éreztem iránta.Szóval akkor anya mindig is keresett?Akkor nem mondott le rólam?Aztán arculcsapott a valóság.Lisa.Ha elmegyek mi lesz Lisával?Nem akarom ezt elengedni ami köztünk van.Szeretem.Szó nélkül feltéptem az ajtót és átrohantam hozzá.15:38 volt ezért az anyja még nem volt otthol.Kopogás nélkül berontottam és felrohantam hozzá az emeletre.Az ágyon ült és olvasott.Meglátott és mosolygott,de miután meglátta az arcom azonnal felpattant.

-Mi a baj?-kérdezte aggódva.Válasz helyett megöleltem.

Megváltoztattál/BEFEJEZETT/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora