Megváltoztattál/BEFEJEZETT/

1.évad 29.rész-El kell engednem

🔯Lisa szemszögéből🔯

Megijedtem.Láttam,hogy valami nagy baj van,mivel Brian szeme tele volt könnyel.
-Beszélnünk kell-mondta,de nem nézett a szemembe.Leültünk az ágyra és könnyekkel csillogó szemekkel nézett rám.
-Lisa,már sokszor mondtam neked,hogy szeretlek és szeretném,ha tudod,hogy komolyan gondolom.Szeretlek,mindennél jobban.-mondta elcsukló hangon.
-Én is szeretlek Brian-mondtam neki,nagyon fájt,hogy így látom.
-Mi baj?-kérdeztem újra.
-Semmi csak látni akartalak és elmondani,hogy szeretlek-mondta,majd megcsókolt.
Elakart húzódni pár perc után,de nem engedtem.A testem megint lángba borult, a pillangók ezerrel csapkodtak.Átlendítettem az egyik lábam Brianen,így már rajta ültem.Benyúltam a pólója alá és a kezeim szabad utat kaptak.Körberajzoltam Brian izmos mellkasát,amit egy megelégelt nyögéssel jutalmazott.Elhúzódtam tőle megszakítva a csókunkat és lehúztam a pólóm.Bordó csipkés melltartó volt rajtam.Brian beleharapott alsó ajkába és csillogó szemekkel nézett rám.Nem tétováztunk azonnal megint faltuk egymást.Brian megint gyengéden bánt velem,de azért egy kicsit gyorsítottunk a tempón.Már nem fájt annyira,most inkább élveztem.10 perc után leizzadtan feküdtünk az ágyon szokásos kis kifli,nagy kifli formában.Oda fordultam hozzá,hogy a szemébe nézhessek.
-Kérlek akkor is szeress,ha nehézzé válik-mondta könnyes szemmel.Ő sosem sír.Valami baj volt,de túl vak voltam,hogy ezt észrevegyem.
-Mindig szeretni foglak-mondtam és megcsókoltam.
-Én is szeretni foglak,mindig baba-mondta,de már itt félálomban voltam és túl álmos voltam,hogy megkérdezzem mi ez az egész.Ekkor még nem tudtam,hogy mekkora hiba volt akkor elaludnom.

🌞Másnap reggel🌞

Mivel szombat volt,ezért kialudhattam magam.9:25 perckor felkeltem,de Brian már nem volt mellettem.Először azt gondoltam,hogy elment nehogy meglássa őt anya amikor este hazaér.Aztán megláttam magam mellett egy levelet.Rossz érzés fogott el,de felbontottam.Brian kézírása volt:
Lisának

Nem tudom,hogy fogjak bele,mivel eddig sosem írtam levelet.Lisa sajnálom.Tegnap átmentem hozzátok,hogy elmondjam,elköltözök.Én is tegnap tudtam meg,miután hazaértünk.A vérszerinti anyámhoz költözöm Kaliforniába.
Kiderült,hogy mindig is keresett csak eltitkolta előlem a mostohaanyám.Elhitette a anyámmal,hogy hozzá akarok költözni.De nem tudtam elmondani neked.Nem tudtam megtenni.Amikor megláttalak elszállt minden bátorságom.Nem tudtam a szemedbe nézve megmondani.Fájt.És most is fáj.Szart sem ért az életem,de aztán jöttél te.A valaha legjobb dolog ami történhet velem és most téged is el kell engednem.Nagyon sajnálom Lisa és,hogy tudd mindig szeretni foglak.Köszönöm,hogy megtanítottál szeretni,mivel így örökké szerethetlek.A legbologabb időszakomat neked köszönhetem.Köszönöm,hogy a szomszédunkba költöztél és,hogy aznap este megkérdezted,hogy jól vagyok-e.Már rég hallottam ezt a kérdést bárkitől is.Köszönöm,hogy nem könyveltél el te is egy bunkó,magányos farkasnak és hittél bennem.Köszönöm,hogy szerettél Szerelmem.Már most hiányzol.

SZERETLEK-Brian.

A könnyeim patakokba csorogtak az arcomon.Nem.NEM.Ez mind csak egy álom.De miért nem ébredek fel?Feltéptem az ajtóm és rohantam le ahogy csak tudtam át a szomszédba.Dübörögtem az ajtón.Nem érdekelt,hogy pizsamában vagyok és kócos.Reméltem,hogy Brian még itthol van és le tudom beszélni.Addig dübörögtem,míg egy nő nyitott ajtót.Gondolom ő Rose.

-Hol van Brian?-kérdeztem köszön és nélkül.

-Ohh drágám,már elment.Hajnalban indult a gépe és remélem többet nem is jön vissza.-mondta a nő nagy vigyorral.De megtépném.

-HÜLYE RIBANC,EZ IS MIATTAD VAN-üvöltöttem rá,mire meglepődött és becsapta előttem az ajtót. Hazafele sétáltam,annyit sírtam,hogy már alig kaptam levegőt.Mint ha fulladoznék.Hatalmas űrt éreztem.Beérve az ajtón anya nézett aggodalmas szemekkel.Kérdés nélkül odajött és megölelt.Furcsálltam,hogy nem kérdezösködik,de ez most nem érdekelt.Csak vissza akartam kapni Briant.

-Sajnálom kicsim-súgta anya a fülembe.

-Ff..áá..j-dadogtam sírva.
-Mi?-kérdezte anya gyengéden.
-Nem tudom,de szétszakítja a szívem-mondtam és mégjobban elkezdtem sírni.Anya csak szorosan ölelt és simogatta a hajamat.Felmentem a szobámba és csak sírtam.Egész nap.Ruhástul aludtam el,fel-fel riadva,és a párnán ott volt az illata,úgyhogy amikor éppen aludtam,akkor vele álmodtam,aztán nélküle ébredtem és őrülten hiányzott.

🌞Másnap reggel🌞

Brian párnáját szorongatva keltem fel.Egész este azt szagolgattam,még rajta volt az illata,amit már soha nem érezhetek többé.Felkeltem és lefelé indultam.A tükörbe nem mertem belenézni,mivel éreztem,hogy fel vannak puffadva a szemeim,kócos is voltam és vörösek is lehettek a szemeim,mivel még mindig csípte a könny.Valahogy kihagyom ezt szembesítést saját magammal