Megváltoztattál/BEFEJEZETT/

1.évad 47.rész-Felkelt

✳Brian szemszögéből✳

Már 2 nap is eltelt.Végig a kórházban voltam az én babám mellett.Az anyukája is rendesen kivolt lelkileg,de őt estére mindig hazaküldtem,hogy tudjon pihenni.Volt,hogy esténként sem aludtam,hanem egész éjjel Lisának meséltem.Újra és újra elmeséltem neki az érzéseim,hisz lehet,hogy ezek kellenek ahhoz,hogy felébredjen. Éjjel 1:26 perckor viszont arra keltem,hogy valaki nyöszörög.Felkaptam a fejem és Lisa engem nézett.Felpattantam a helyemről,szemeim megteltek könnyekkel.

-Lisa-mondtam neki halkan.Meg akartam simogatni az arcát,de a döbbent arckifejezését látva nem tettem.

-Te ki vagy?-kérdezte félő hangon.Lesokkoltam,mintha szívem apró darabokra hullna.Alig kaptam levegőt.Nem emlékszik rám.Elfelejtett.Most mi legyen?Elmeséljem neki ami köztünk volt vagy hagyjam tovább élni az életét?A fejemben több száz gondolat volt,de egyiket sem tudtam kimondani.Csak áltam döbbent arccal és bámultam.

-Brian,csak vicceltem-mondta Lisa elmosolyodva.

-Francba Lisa,nagyon megijesztettél.-mondtam neki és újra levegőhöz jutottam.

-3-1,nagyfiú-cukkolt mosolyogva.

-Most keltél fel és már kezdet-mondtam neki durcásan.

Pár percig csak néztük egymást,de Lisának könnyek gyűltek gyönyörű kék szemében.

-Nagyon féltem Brian-mondta könnyes szemekkel.

-Sajnálom,hogy nem voltam veled,hogy megvédjelek.Az egész az én hibám.-mondtam lehajtott fejjel.Nem tudtam a szemébe nézni.Lisa megfogta a kezem.

-Nem a te hibád Szerelmem-mondta nagy mosollyal.Kimondta azt a szót amiért 9 hónapig az életemet adtam volna.

-Szeretlek-föléhajoltam és megcsókoltam.De jó érzés vele újra csókolózni.Újra érezni,hogy itt van velem.Újra szeretni és szeretve lenni.Belemerültünk a csókba és észre se vettük,hogy az valaki bejött a szobába.

Megköszörülte a torkát.Hátranéztem és észrevettem az orvost és a nővért aki nem mondta el senkinek,hogy Lisa barátja vagyok.A nővér szélesen mosolygott,míg az orvos bosszús volt.

-Úgy látom nagyon jó kapcsolata van a húgával Mr.Anderson-mondta az orvos komolyan.

-Húgával?-kérdezte Lisa.

-Igen azt mondtam,hogy a bátyád vagyok,hogy beengedjenek hozzád.Sajnálom doki-mondtam nekik,mire az orvos bólintott.

-De most menjen ki,meg kell vizsgálnom a hölgyet.
-jelentette ki.Gyors nyomtam Lisa szájára egy puszit és kisiettem.Ahogy kiértem Hermionet hívtam.Elsőre felvette a telefont,pedig éjjel 2:03 volt.

-Hermione,felébredt!-mondtam boldogan.

-Azonnal indulok!-mondta boldogan és letette a telefont.Anyáékat is felhívtam,mivel ők is naponta hívtak a fejlemények miatt.

-Anya!-szóltam be a telefonba.

-Mi történt fiam?-kérdezte anya álmosan,gondolom épp aludt.

-Felkelt!-mondtam mosolyogva,mint valami őrült.

-Jézusom Brian,nagyon örülök neki-kezdet bele anya-mond meg neki,hogy holnap után találkozunk addig is gyógyulgasson-mondta anya,hangja tele volt örömmel.

-Rendben anya,szeretlek szia-mondtam és letettem,mert már vissza akartam menni a babámhoz.5 perc múlva az orvos is kijött.

-Jól van?-kérdeztem aggódva.

-Nos,fiatalember a barátnőjének nagyon nagy szerencséje van.A fején a sebet összevartuk,de a koponyáját nem érte sérülés.A zúzódások is nemsokára elmúlnak.Kap egy pár gyógyszert és ha nem lesz semmi baj,akkor holnap után haza is mehet.-mondta az orvos.Nem tudom,hogy miért,de megöleltem az orvost

-Köszönöm doki-mondtam könnyes semmel.

-Ugyan ne nekem köszönd,a barátnőd elmondta,hogy hallotta,ahogy beszélsz hozzá és ez segített neki visszajönni.Gratulálok, megmentetted-mondta és vállon veregetett és elment.Akkor hallotta ahogy beszéltem hozzá?Ez lehetséges?Bementem a szobájába,Lisa már félig ült.Leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét.Összekulcsoltuk az ujjainkat.Nagyon hiányzott már ez az érzés.