Megváltoztattál/BEFEJEZETT/

1.évad 38.rész-Az örökség

✳Brian szemszögéből✳

Miután megköszöntem az ajándékokat,ettünk a tortából és beszélgettünk.21:00 fele egy pezsgős üveg kíséretében bevonultam a szobámba.Már épp ki akartam nyitni,mire kopogtattak at ajtón.

-Bejöhetek?-kérdezte Andrea.
A pezsgősüveget gyors a takaró alá rejtettem.

-Persze,gyere csak-mondtam higgadtan.Leült az ágyamra és elővett egy borítékot.

-Figyeld Brian.Ezt a levelet még apád adta nekem,mikor megszülettél.Édesanyád épp szült téged,amikor ezt nekem adta.Azt mondta,hogy bármikor történik vele valami,ezt neked adjam oda.Sajnos eddig nem tudtam odaadni,mivel a kóma után le voltam sokkolódva és idő kellett megemésztenem mindent.Fogalmam sincs,hogy mi lehet a levélben,mert sosem nyitottam ki.Remélem ezzel tudok segíteni valamennyit-mondta és a kezembe nyomta a borítékot,majd kiment.

Csak ültem az ágyon és néztem magam elé.Összeszedtem a bátorságom és kinyitottam.

Apa kézírása volt az:

Kedves Fiam!Ezt a levelet majd csak akkor fogod látni,ha már nem leszek.Fogalmam sincs,hogy hány év után fogod ezt olvasni,de azt mindig mondhatom,hogy szeretlek fiam.Mindig is szeretni foglak,akármilyen helyes fiú is válik belőled,már ha az én helyes arcomat fogod örökölni.Bár anyád sokkal szebb nálam,szóval lehet jobban járnál,ha rá hasonlítanál-olvastam a sorokat könnyes szemmel,már alig láttam a könnyektől,de tovább olvastam

-Ebben a levélben én Lucas Anderson(Brian apja) kijelentem,hogy mindent amit a tulajdonomnak mondhatok egyetlen fiamra Brian Andersonra és feleségemre Lillian Montgomery-re szeretném hagyni.
Mond meg anyádnak,hogy szeretni fogom életem végéig és sajnálom,hogy ezentúl nem lehetek mellette.Mostantól te lesze a férfi a háznál fiam.Vigyázz anyádra helyettem is.Szeretlek titeket.

Lucas Anderson

Mire végigolvastam a levelet már megint hevesen zokogtam.Még mindig utálok sírni,de akkor legalább elengedhetem magam,ha egyedül vagyok.Szóval apa már előre megírta a levelet.Nem érdekel,hogy engem és anyát illet a ház.Csak apa lenne itt.De elment.Örökre.Már nem csak egy okom volt inni.Kibontottam a pezsgőt,majd ráhúztam.Gondolkoztam.
Hol apáról,hol Lisáról.Ők voltak életem legmeghatározóbb emberei és most egyik sincs velem.A pezsgőt pillanatok alatt megittam,ezért kibontottam mégegyet,majd mégegyet.Amikor már 3 üveg pezsgősüveg landolt a földön nem bírtam.Sírtam.Amennyire csak tudtam sírtam.Sírtam Lisa miatt,akit a mai napig szeretek.Sírtam apa miatt,akit már sosem láthatok többet.Sírtam megint az elcseszett életem miatt.Valaki az ajtómhoz jött,láttam az árnyékát az ajtó alatti résen,de nem kopogott be.Aminek nagyon örültem.
Egyedül akartam lenni.Majd álomba sírtam magam.Én a nagy 19 éves srác aki bőg.Nagyszerű.