Egy lány,aki most költözik Angliába és egy fiú,aki elvesztette önmagát.Van valami furcsa vonzódás köztük.Vajon kitartanak az érzéseik egymás iránt még akkor is,ha szét akarják őket választani?
Részlet:
-Kérlek akkor is szeress,ha nehézzé válik-mondt...
Ezer dolgot tudtam volna mondani,ezer féle módon de e helyett csak elmentem és azt hiszem ez többet mondott,mint bármi más.Otthagyni Lisát bátran kijelnethetem,hogy egész életem legnehezebb döntése volt.Főleg úgy,hogy el sem köszöntem.Bátortalan kis szar vagyok,tudom.Azt is tudom,hogy én engedtem el,de mégis kurvára fáj.Az anyjával is megbeszéltem a dolgokat,mert nem akartam,hogy Lisára legyen mérges.Meglepett mivel megköszönte,hogy ezt elmondtam neki és azt is megköszönte,hogy szeretem a lányát,mert látja rajtam.Igaz.Igaza volt.Szeretem.
A gépem hajnalban indult ezért is gyorsan elköszöntem Lisa anyukájától és szaladtam is haza pakolnit.A bőröndömbe csapkodtak bele a ruhákat és éreztem,hogy folynak a könnyeim.Picsába.Gyors letöröltem őket és már indultam is a reptérre.Taxival mentem,mivel nem akartam apa kocsiját a reptéren hagyni.Épp,hogy odaértem és már szedték is be a jegyeket.Egy pillanatra megálltam és arra gondoltam,hogy akarom én ezt-e? Hogy engedjem el azt az egy személyt aki boldoggá tud tenni?Ez nekem nem megy a büdös életbe is.Vissza akartam fordulni de a sorban pont én következtem a jegyszedő pedig kikapta a kezemből a jegyet és mondta,hogy hova üljek le a gépen.
-Elnézést,de..-folytatni akartam,hogy nem szállok fel,mire félbeszakított.
-Elnézést uram,de feltartja a sort.Tessék befáradni-mondta nem tetsző hangon és intett,hogy jó lenne ha elindulnék.Francba.Leültem a helyemre,ahol ablak mellett ültem.Bedugtam a headsetet és próbáltam elterelni a gondolataim Lisáról.Háth nem sikerült.Az lett a vége,hogy bealudtam,miközben rá gondoltam.Mire kialudtam magam és egy párszor meghallgattam a zenéimet,már szóltak is,hogy leszállunk.A gépről leszállva viszont arcul csapott a valóság.16 év után találkozok anyával.Kijött elém vajon?Rám fog ismerni?Mennyit öregedett? Nem lehet idős,mivel 38 éves.Igen 20 éves korában szült engem.Elfogott a pánik.Beérbe a reptérre csomó embert láttam táblákkal a kezükben.Körbenéztem és a tömegben megláttam anyát,szinte semmit sem változott.Korához képest jóval fiatalabbnak látszott.Fekete haját lazán egy cofpba fogta.Kék,fehér csíkos inget viselt egy fekete zakóval és a zakóhoz illő fekete nadrággal.Magassarkúban volt,de még így sem volt nagyon magas.Ő is rám nézett és eleredtek a könnyei.Odarohant hozzám és megölelt.
-Ohh fiam,el sem hiszem-mondta,de csak sírt.Visszaöleltem majd elindultunk a kocsi felé.Egy piros bmw volt az.
-Szép kocsi-mondtam anyának aki csak mosolygott.-Beszélnünk kellene-mondtam neki.
-Rendben,hazaérünk és beszélünk-mondta egy kicsit szomorúan.Fél óra múlva már a házban voltunk.Nem volt nagyobb a miénknél.Ez is emeletes volt és nagyok voltak a szobái.Anya körbevezetett és utolsónak egy szobába mentünk be ahol egy ágy volt,mindenféle orvosi gépekkel.Egy nő feküdt az ágyon.Hasonlított anyára,ezért gondoltam,hogy ő anya testvére aki komába zuhant.
-Ő itt Andrea,a nővérem.Egy autóbalesetben olyan csúnyán beverte a fejét,hogy kómába zuhant.16 éve nem ébredt fel.Az orvosok azt tanácsolták,hogy hozzuk őt haza,mert ide több emlék köti és ez segítheti a felépülésben.Itt nőttünk fel és ezért jobbnak tartottam ide hozni.Van egy kislánya Jesabell,akit ha nem veszek magamhoz elvitték volna árvaházba.
-És ezért inkább a saját fiadat hagytad magára,gratulálok-mondtam gúnyosan.Kifújta a levegőt és újra nekikezdett.
-Sajnálom Brian,tényleg.Megvan minden okod,hogy dühös legyél.Nem hagytalak el,sosem.Küldtem leveleket is.Minden héten.Egyre sem jött válasz,de én azért küldtem őket,hátha egyikre majd válaszolsz.-mondta és könnyek gyűltek a szemébe.
-Nem kaptam meg a leveleket-mondtam haragosan.
-Tessék?-kérdezte meglepetten.
-A mostohaanyám tegnap mondta el,hogy küldtél leveleket,csak elrejtette őket.Nem adta oda egyiket sem.-mondtam,de éreztem,hogy az én szemembe is könnyek gyűlnek.Hitetlenkedve nézett rám.
-Akkor miért nem próbálkoztál?Miért nem költöztünk ide apával?Vagy a nővéredék költöztek volna hozzánk.-mondtam kikelve magamból.Elegem volt,hogy mindig én vagyok az utolsó aki megtudja az igazat.
-Azt hiszed fiam nem próbálkoztam? Azt hiszed nekem könnyű volt csak úgy otthagyni téged és apádat?Amikor otthagytalak titeket 2 éven keresztül jártam utánna a dolgoknak,hogy hogyan tudnánk ezt megoldani.De nem volt megoldás.Táged sem akartalak elszakítani a barátaidtól, apádat pedig a munkájától.Hisz abban az időben dőlt el,hogy előre léptetik-e vagy sem.Ezért ezt az ötletet elvetettem.Aztán jött az,hogy a nővéremék költöznek oda hozzánk,de az orvos szerint ott nem kapna megfelelő ellátást és az orvos aki kezeli évek óta nem lesz ott,ha valami baj történik.És ha nem kapna időben ellátást meghalna.Ezért ezt az ötletet is hanyagoltam.Ezért kezdtem el levelet írni,hogy apáddal meglátogathatnátok és elmagyaráznék mindent.De ezek szerint nem kaptad meg a leveleket-mondta szomorúan. Ekkor jött a felsimerés.Anya csak nekünk akart jót.Amíg ő itt szenvedett én azt hittem,hogy miattam lépett le és lehet,hogy új családja lett.Istenem,de egy nagy balfasz vagyok.
-Sajnálom anya-mondtam odalépve hozzá és szorosan megöleltem.Mostmár én is sírtam.16 éven keresztül egyetlen könnycsepp sem jön ki a szememből,erre ma már másodjára kezdek el.
-Én sajnálom fiam-mondta ő is zokogva.Még pár pedig így voltunk,mire mindketten megnyugodtunk.
-Elmegyünk sétálni?-kérdezte anya a szemét törölgetve.
-Persze-mondtam egy mosoly kíséretében.
A képen Brian anyukája látható👇
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
