Megváltoztattál/BEFEJEZETT/

1.évad 31.rész-Elment

🔯Lisa szemszögéből🔯

Leérve a konyhába hatalmas illatfelhő fogadott.Anya kitett magáért.Volt ott tojás baconnel,virslivel,különféle szendvicsek és placsinta.Amint megláttam a palacsintát újra eleredtek a könnyeim.Még egy nyamvadt kajáról is ő jut eszembe,akkor hogy a francba felejtsem el?Képtelenség.Anya odajött és megölelt.Hálás vagyok,hogy nem vágja a fejemhez,hogy tudta,hogy ez lesz.Leültünk egymással szembe és ettünk.Vagyis én csak ettem volna,inkább csak tologattam a tányéromon lévő ételt.

-Tudom,hogy fáj kincsem és nem is várom el,hogy 2 nap alatt elfelejtsd,de légyszíves legalább egy keveset egyél.
-mondta kedvesen.

-Azt hittem,hogy utálod-mondtam még mindig a kajára nézve.

-Nem utáltam.Csak kiakadtam,hogy arra jövök haza,hogy éppen valami közelében vagytok a konyhapulton-keservesen felnevetett,mivel tudta,hogy ezzel újabb emléket idéz fel bennem.
-Utánna pedig megszöktet.És ez egy anya számára nem éppen egy jó pont,de sosem utáltam csak ráijesztettem.-mondta kissé mosolyogva.Erre nem számítottam.

-Köszönöm anya és sajnálom amiket a fejedhez vágtam a telefonban-mondtam neki és valóban is így éreztem.Csúnya dolgokat mondtam akkor,pedig ő csaj jót akart és biztonságban tudni,csak nem tudja,hogy Brian mellett vagyok a legnagyobb biztonságban.

-Semmi baj kincsem,ideje volt,hogy kiálj magadért és nagy részben tényleg igazad volt akkor-mondta és neki is könnyes lett a szeme.

-Na ne,anya csak most ne sírj-mondtam neki mire mindketten kissé felnevettünk.Elpakoltuk a tányérakat és csak leültünk az asztalhoz.

-Elkell mondanom valamit-mondja anya,mire bólintottam.

-Tegnap reggel találkoztam Briannel.Megjöttem a munkából és épp kávét csináltam amikor lejött az emeletről.Kérte,hogy ezt ne mondjam el,de jogod van tudni.Elmondott mindent.Azt,hogy miért szöktetek meg és azt is,hogy a mostohaanyja tervelte ki ezt az egész költözést.Elmondta,hogy mennyire szeret és,hogy mennyire sajnálja.Láttam rajta,hogy nagyon nehéz volt neki ez a döntés.Az anyukája aki 2 éves korában elhagyta kiderült,hogy mindig is küldött neki leveleket csak a mostohaanyja eltitkolta előle.Az anyukája pedig azért hagyta itt,mivel a nővére autóbalesetet szenvedett és kómában van,az is kiderült,hogy van a nővérének egy gyereke,aki gyám nélkül maradt és az anyukájának vigyáznia kellett rá.-mondta anya szeme tele volt könnyel.

-Tehát itt volt még reggel és nem ébresztettél fel?-mondtam anyának egy kissé dühösen.

-Kincsem,megígértette velem,hogy nem ébresztelek fel. Azt mondta ha utánna mentél volna,nem tudott volna itthagyni téged,de meg szeretné ismerni az anyukáját,mivel már 16 év óta nem látta és szeretné az igazságot megtudni.Nagyon nehéz volt neki meghoznia a döntést.Adj neki egy kis időt,ez az ő döntése.-mondta anya könnyes szemmel.Megölelt és én felmentem a szobámba.Felhívtam Rebekát,aki egyből levette,hogy baj van.

-SZ...E..R..E..T..E..M-sírva mondtam a telefonba.

-Lisa,mi az? Mi a baj?Hallod kezdesz megijeszteni?-mondta a telefontba.

-SZ..E..R..E..T..E..M- sírva mondtam neki mégegyszer.

-Hol vagy?-kérdezte.

-Otthol-válaszoltam.

Vb-Lisa,várj 10 perc és ott vagyok,ne csinálj semmit és ne menj sehoháva-mondta a telefonba én meg kinyomtam és tovább bőgtem mint valami kisgyerek.