Megváltoztattál/BEFEJEZETT/

1.évad 19.rész-Miért ilyen jó vele?

🔯Lisa szemszögéből🔯

Amikor meghallottam,hogy el akart menni,görcsbe rándult a gyomrom.Nem akarok félős kislánnynak látszani,de bevallom,rettegettem.Anya még nem fog hazajönni estig.Kicsivel több lehetett,mint éjjel egy óra.Már nem láttam az álmosságtól,de biztos voltam benne,hogy nem tudtnák egyedül aludni.Brian még mindig az ágyamon ült és kíváncsian fürkészte az arcomat:

-Mi a baj Lisa?-kérdezte aggodalom teli hanggal.

-Brian-mondtam félénken-esetleg nem..öhm-dadogtam,ami furcsa volt,mivel én mindig kimondtam,amit akartam.-esetleg..öhm..Nem maradnál velem ma este?-kérdeztem és a szemébe néztem.

Ledöbbent,de pillanatokon belül megkönnyebbült volt és egy sármos mosoly volt az arcán.

-Persze,hogy veled maradok-mondta és a homlokomra nyomott egy puszit.Ahol hozzáért az ajka a bőrömhöz,bizsergés futott végig rajtam,persze jó értelemben.

-Elmegyek fürdeni-mondtam neki.

-Én addig csinálok kaját-válaszolt,majd kiviharzott a szobából.Azt viszont láttam,hogy a puszi után elpirult.Igen,határozottan elpirult.

A meleg víz,mintha lemosta volna rólam minden gondom.Lemosta annak a féregnek az érintését,aki majdnem megerőszakolt.Amikor erre gondoltam újra átéltem,ekkor könnyek szöktek a szemembe,de összeszedtem magam,Brian miatt.Nem láthatja,ahogy összetötök.Felvettem egy bordó pizsamát és hajamat pedig csak kifésültem.Nem volt kedvem megszárítani,ezért egy kissé vizesen lógtak rá a hátamra.Lementem a konyhába és ekkor valami isteni illat csapta meg az orrom.Palacsinta.Berontottam a konyhába,ahol Brian anya főző köntösében épp egy palacsintát dobott a levegőbe és az gond nélkül visszaesett a serpenyőbe.

-Remélem szereted a palacsintát,csak ezt tudom megcsinálni-mondta mosolyogva.

-Ez nem kérdés-válaszoltam,mire elvettem egyet és megkentem lekvárral.

-Te lekvárral eszed a palacsintát?-szörnyedt el Brian,majd leült a velem szembe lévő székre és ő is elvett egyet,de ő nutelléval kente meg.

-Igen,mi ebben a furcsa?-kérdeztem kíváncsian.

-Az,hogy úgy ehetetlen,a nutellás palacsintánál nincs jobb-ekkor egy nagyot harapott a palacsintába,mire tiszta nutella lett a szája.
Nevetni kezdtem,mire ő mégjobban összekente magát.

-Szép vagy,amikor mosolyogsz-mondta váratlanul.Mondanom sem kell,hogy elpirultam.

Megakartam kérdezni,hogy miért volt olyan bunkó múltkor,de most nem akartam elrontani a pillanatot és ehhez a beszélgetéshez nem volt már erőm.Nem is vettem észre mennyire éhes voltam.Briannel szét zabáltuk magunkat.Mindketten hátradőltünk és csak mosolyogtunk,mint két jóllakott óvodás.

-Nézzünk tévét,úgy sem fogunk tudni aludni,amikor ennyire tele vagyunk-mondtam neki,mire bólintott és a nappaliba csoszogtunk.Én egy romantikus filmet akartam nézni,míg ő a focimecsre szavazott.

-Na azt már nem!-mondtam tetetett dühösséggel-Nem nézek veled egy csomó embert,akik 90 percen keresztül egy labdát kerget.-mondtam..

-Na,én meg nem nézek holmi romantikus filmecskéket amik csöpögnek a nyáltól-mondta gúnyosan.

Ekkor hozzávágtam egy párnát,nem számított rá és ezért könnyen eltalálta.Nagy röhögögörcsben törtem ki,mire egy párna eltalálta az arcom.Nagyott csapódott az arcomnak és ezzel hátraestem a földre.Brian pillanatok alatt ott termett mellettem:

-Jézusom,ne haragudj Lisa,nem akartam ekkorát dobni,csak elfeledkeztem magamról.Sajnálom-mondta aggodalmasan.

Na most visszakapod Brian Anderson!Nem szóltam,csak a fejemet az ölembe hajtottam.Brian a hátamat simogatta,keze kissé remegett.

-Brian-szipogtam,alig tudtam a nevetést visszafogni-elmondhatok valamit?-kérdeztem.

-Persze,mondjad csak-vágta rá Brian.Én ekkor felnéztem rá ördögi mosollyal

-2:1 szépfiú-mondtam,mire Brian halkan káromkodott

-Szép volt szomszéd lány,azt meg kell hagyni-mondta,majd majd kissé megdobott a párnával.

-Szóval ezt akarod?Párnacsatát?-válaszát meg se várva neki dobtam egy párnát,ami elől kitért ugyan,de csak nevettünk.

4:20 volt,mire teljesen kifáradtunk.Mivel ő nyerte a párnacsatát, a focit néztük,ahol végig megjegyzéseket tettem neki,hogy milyen értelmetlen az egész,amire csak mosolyogva rázta a fejét.5 óra volt,amikor már nem bírtam.

-Nem megyünk aludni?-kédeztem Briantől,aki csak ásítozott és beleegyezően bólintott.

Felértünk a szobámba és lefeküdtünk egymás mellé.Brian hozzám simult és hátulról átölelt.Nyomott a hajamba egy puszit és jóéjszakát kívánt.Megfordultam,vele szemben és csak néztem ahogy alszik.Szívesen néztem volna még,de elnyomott az álom.