Protection

16. Bevetés előtt

Lori

Amikor elérkezik a csütörtök reggel, már tudom, hogy estére megvan a programom.

A bejárónőm egy egyszerhasználatos fülhallgatót nyom a kezembe, de nem fűz hozzá semmilyen üzenetet. Kivonulok a fürdőbe, hogy a jobb fülembe helyezzem, s elindítsam a miniszterelnök nekem szánt utasításait. Megborzongok, amikor a kis gomb nyomására felcsendül Dárius mély, férfias hangja.

- Szervusz, Lori. Ma este kilenc órakor van jelenésed a Royal Casino-ban. Saját sofőrt kapsz, és szigorúan csak a garázsból közlekedhetsz. A helyszínen politikusokat kell keress, általában különtermekben pókereznek. Nem ritka a hölgytársaság az ilyen körökben, így neked is adaptálnod kell a környezethez. Fegyvert nem vihetsz! Küldess Dianával holnap reggel, mielőtt még Adrián felkel. Sok sikert!

Mielőtt még átgondolhatnám az elhangzottakat, iszonyú fülsértő sípolás következik, s felkiáltva kikapom a fülemből a kis adathordozót. A dobhártyám majdnem kiszakadt, s a tenyeremben tartva az eszközt feszülten figyelem, amint az egy roppanással gyakorlatilag szétreped, ezáltal használhatatlanná válva.

Hát ezért merte Dárius rábízni ezt a cselédre. Biztosan más eszközökkel is hallgatásra és feltétlen megadásra lett nevelve, de mivel az eszköz egyszerhasználatos, egyből kiderült volna, ha belehallgat.

Bosszúsan a wc-be dobom a fülest, hogy még a nyomát is eltűntessem annak, hogy beszéltünk. Dárius igazán mondhatta volna, hogy a beszéde után azonnal kapjam ki a fülemből, ha nem akarok megsüketülni.

Mire kimegyek, Diána kikészítette a szekrényemre felakasztva az esti ruhámat. Ez most mélyvörös, egyenes szabású, merész darab, mély, laza dekoltázzsal, hasított alsórésszel. Mindent a szemnek - így nevezem el magamban.

Cipőt is kapok, ami hasonló a vacsorán viselthez, csak ez szintén vörös, és talán még veszélyesebb. Igaz, hogy Dárius nem engedélyezte a fegyverviselést, de a hajtűim biztosan minikések lesznek, ahogy a karkötőm és a nyakláncom is szúrókéssé átalakítható darabok lesznek.

Fő a biztonság. Még ha pusztakézzel is elbánnék bárkivel.

Dárius még egy iszonyat drága parfümöt is küldött nekem. Beleszippantok, és a nyál is összecsordul a számban. Ez aztán az illatorgia! A kis idegszálak az orromban valószínűleg tömeges orgazmust élnek át.

Diánára nézek, aki egy mindentudó pillantással hagyja el a szobát. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy vajon azt hiszi-e, a miniszterelnök szeretője vagyok.

Nem foglakozom vele. A mai nap Adriánnal épp elég stresszt ad majd a napomba.

***

Mire este 7-re a szobámhoz érek, eléggé felkavartak a mai események.

Először is, Adriánt kísértem be az egyetemre, ahol el kellett játszanom, hogy egy másik egyetemről jöttem át beiratkozni erre a szakra. Fogalmam sincs, hogy ilyen létezik-e, de gyanítom, hogy nem. Persze a Szilveszter család barátját senki nem kérdőjelezi meg, úgyhogy "hivatalosan" én is orvostan hallgató lettem. Fogalmam sincs, mennyit fizettek ezért az iskolának, de biztos mélyre kellett nyúlniuk a zsebükben.

Adrián barátai (köztük Rómeóval, akivel nem olyan rég együtt táncoltam a Roses&Petals-ben) elbűvölve fogadtak, kivéve a lányokat. Jellemző. Magamban csak mosolyogtam a kicsinyességükön.

Adrián a szokásosnál is mogorvább volt velem, úgyhogy igyekeztem Rómeóval társalogni, meg a többi sráccal, és ez valamiért úgy felidegesítette Adriánt, hogy a mondatom közepén szakított félbe, hogy bejelentse, az anyja vár minket teára.