Protection

21. Düh

Zeneajánló:
Kaleo - Way down we go
SYML - The war
NF - Paralyzed

Adrián

Amikor ma el kezdtem keresni Lorit, hogy beszéljek vele a tegnapelőtti esetről, fel sem merült bennem, hogy fültanúja leszek a szabályszegésének.

Mert hogy szabályt szegett. Közvetetten. Falazott a mamlasz társának.

Egyre növekvő dühvel lépek feléjük, mialatt mindketten felpattannak a földről.

Ahová valók.

- Te.

Sziszegve mutatok Rokkó felé. Amúgy lényegében fel sem fogtam még, amiről beszéltek.

Csak annyit tudok, hogy ez a szarházi dugja a húgomat.

A húgomat, aki hamarosan férjhez megy.

Teljesen elborítja az agyam a vörös köd.

- Adrián, várj - lép be Lori a látókörömbe.

- Mégis, mire? Amíg ez a senkiházi tönkre nem teszi Amarill esélyeit egy jobb életre?

- Ne beszélj így! - vág vissza egyből Lori, mostmár ő is dühösen.

- Lori, maradj ki ebből - szólal meg Rokkó

- Miért is? Miért is maradjon ki? Mert nekem nagyon úgy tűnt, hogy ő is benne van ebben a kis összeesküvésben - vicsorgok a testőrömre. - Mióta is?

- Adrián...

- Azt kérdeztem - ismétlem meg. - Hogy mióta tudod.

Lori az ajkába harap, és Rokkó válaszol helyette. - Nem olyan régóta.

Ezzel egyidőben Lori is megszólal. - Már egy ideje.

Rokkó feddő pillantást vet rá. - Ne kamuzz, Lori. Nincs rá szükség.

- Nem kamuzok! - kiáltja Lori. Visszafordul hozzám. - Engedd, hogy megmagyarázzam.

- Nincs szükségem magyarázatra. Szebben el sem tudtad volna mondani - biccentek Rokkó felé.

- Mennyit hallottál? - kérdezi ő.

- Miért, ennél több is van még a tarsolyotokban? - tárom szét a karjaimat idegesen nevetve. - Van még valami, amiről tudnom kéne?

- Nem! - sóhajt Lori.

- Jó. Akkor csak egyetlenegy kérdésem van. - Alig tudom visszafogni magam. Rokkóval nézek farkasszemet. - Lefeküdtél vele?

Rokkó állja a pillantásomat, egyáltalán nem fél, de nem válaszol rögtön.

- Lefeküdtél a húgommal? - kérdezem újra tagoltan, ami csak azért sikerül így, mert Lori minden mozdulatomat követi.

- Igen - húzza ki magát Rokkó.

- Te utolsó senki - vicsorgok rá.

- Nem hívhatod így! - lép felém Lori. Teljesen felcsesz, hogy a mamlasz pártján áll.

Lori, a szabálytisztelő Lori, védelmébe veszi azt, aki nem hogy megszegett egy szerződést, de egy olyan dologba üti az orrát, amibe nem lenne joga.

- Úgy hívom, ahogy akarom - felelem neki. - Remélem, élveztétek az itt eltöltött időtöket, mert ennek ezennel vége. Nem hagyom, hogy holmi katonák bekavarjanak a családi életünkbe.

Lori szeme elkerekedik, de nem félelmet látok benne, hanem haragot, mélyről jövőt. Rokkó egyenesen áll, hasonló tekintettel.

- Te sem szereted jobban Stefan Sztojkovot, Adrián - mondja halkan Lori, ami csak tüzeli az ingeremet.