Protection

29. Féltékenység vagy mi a franc

Zeneajánló:
Bea Miller - Like that

Adrián

Addig nem vettem észre a jeleket, amíg azok az arcomba nem ordítottak. Sőt, kinevettek.

Nem mondom, hogy nem volt feszült a helyzet azóta, hogy Lori egy hete hazatért, mert akkor hazudnék. Rokkót legszívesebben kiütném, ahányszor meglátom, Lori meg... csak Lori, és ezzel több fejtörést okoz nekem, mint egy lehetséges háború.

Nem viselkedett furábban, nem pirulgatott, nem kereste a lopott perceket.

De aztán elkaptam Miron pillantását.

Hirtelen vágott belém a felismerés, de nem úgy, mint a puzzle utolsó darabkája, hanem a kártyavárnak az a lapja, amit ha felhelyezel, az egész összedől.

Először csak gyakrabban jött hozzánk.

Aztán közös programokat szervezett ötünknek.

Aztán Lori eltűnt a szabadnapján.

Aztán ott ültünk abban a kurva moziban, és Lori valahogy közém és Miron közé került. Egy az egymillióhoz, de amikor a filmvásznon a csaj reflexből megpofozta a csávót, aki csak fel akarta ébreszteni őt, Lorihoz fordultam, aki akkor már engem nézett. A sötét és a fény keveréke játszott a szemében, és tudtam, hogy tudta, hogy reagálni fogok a jelenetre, és már készült a visszavágással.

De ekkor észrevettem a másik szempárt.

És kutya legyek, ha estem már ennél nagyobbat pofára.

Miron leplezetlen ellenszenvvel bámult engem, és meglepő gyengédséggel Lorit, ahogy a pillantása cikázott kettőnk között.

Lori kis habozással ugyan, de követte a tekintetemet. Elfordult tőlem.

Szóval Miron és Lori. Meg persze Rokkó és Amarill.

Hát, azt várhatják, hogy én legyek a kibaszott gyertyatartójuk. Meg az a személy, aki készíti róluk majd a fotókat, mert neki nincs senkije.

Nem fogom megkönnyíteni a helyzetüket. Nem adom Lorit. Senkinek. Nem én!

Az agyamban aljasabbnál aljasabb ötletek tömkelege kergetőzött egymással, nem is tudtam semmire koncentrálni, mindaddig, amíg Lori könyöke nem súrolta az alkaromat, s óvatos párharcba nem kezdtünk a karfáért. Félvén, hogy végeszakad a kis évődésünknek - miközben az az áruló Lori jobbján üldögélt - végül úgy helyezkedtem, hogy mindkettőnk karja elférjen rajta.

Igazából nem is tudtam, hogy ez lehetséges ezeken a szűk székeken. De mikor Lori nem húzódott el, fél szemmel rákukkantottam. A szája széle rángatózott, s mintha még enyhén meg is forgatta volna a szemét.

Jólvan. Nem adom fel harc nélkül.

De ez a film egy szar volt.

Lori

Addig nem jövök rá, miben mesterkedett ez a nagyranőtt, mamlasz szőkeség, amíg már túl késő nem lesz.

- Szórakozol velem? - kérdezi Miron Adriántól, mikor az beül mögénk a kocsiba.

- Már miért is? - mereszt ártatlan szemeket a vétkes.

Mironban kezd felmenni a pumpa, tisztán látom.

- Csak mert... épp indulnánk. Késésben vagyunk Radvanschi nagyitól.

- Szuper. Imádom a nagyidat.