Protection

17. Parádé

Adrián

Az ágyamban fekszem egy üveg whisky-vel, miután hiába keresem a húgomat. Az üzeneteimre sem válaszol, úgyhogy valószínűleg nincs is itthon.

Mi az, hogy Lori fel van mentve estére a szolgálata alól? És ha nekem most van kedvem elmenni valahova? Akkor majd más elkísérget? Mert hogy én önszántamból nem szólok senkinek, az fix. Ha valaki testőrködni akar nekem, az szaladgáljon csak utánam, mint Lori.

Nem vesződtem pohárral, csak fogtam az üveget a konyhában, és leléptem vele a szobámba. Nem mintha bárki megtilthatná, hogy felbontsak egy italt. Mondjuk azt sem értem, miért van tele a konyhánk drága italokkal. Itt nem is iszik senki.

Vagy csak nem tudok róla.

Tulajdonképpen én miért is iszom?

Azért, mert Lori kidobta a cickóit, és úgy ment el az éjszakába, mondja egy ördögi hang a fejemben. A saját kibaszott hangom.

Bekúszik a kép az elmémbe, ahogy Lori áll előttem abban a flancos, kibekúrt ruhában, és inkább újra meghúzom az üveget.

Az ital már egy pár korty óta nem marja a torkomat.

De hová ment? Így kiöltözve csak elegáns helyekre mennek az emberek. És az ékszerei... egy vagyont érnek ránézésre.

Kapta valakitől? Valaki gazdagtól, akihez ma este szaladt? Egy gazdag ficsúrhoz, aki nem tudja, hogy sosem hordja leengedve a haját, de ma este nem fonta be, hanem hagyta, hogy a hátára omoljon az a sok, fényes, barna haj...

A sebes hátára, nevet arcba a kis hang. Igaz, alig látszik, de ha az ember kifejezetten azt lesi, akkor apró hegek tűnnek fel a fehér bőrön.

Mert egy fasz vagy, mondja a hang. Elrontottad a bőrét.

Mert sértegette a húgomat, vágok vissza bosszúsan.

Nem is sértegette, te idióta fasz, csak megtudta az igazat, és tőled kérdezte meg, hogy valós-e... még csak nem is pletykálkodott... egyenesen hozzád ment... te meg kiforgattad a szavait.

Idegesen felülök, mire úgy megszédülök, hogy pár percig nyugton kell maradjak. Mire csillapodik a szédülés, új tervvel állok elő.

Nem fogok itt ülni, és elmebeteg módjára vedelni a sötét szobámban, egyedül, mint egy szívbajos. Egyáltalán nem is értem, miért kezdtem el az egészet.

Mégis, ki ez a Lori, hogy azt érezzem, innom kell, mert lehet éppen valaki más döngeti a feszes fenekét?

Erre a gondolatra csak még egyet húzok az italból, és felkelek, hogy meginduljak a garázs felé.

Lori

A Royal Casino-ba, mint kiderült, nem engednek csak úgy be. Kísérő nélkül lényegében be sem mehetek.

Bosszankodva állok a bejárat előtt, és átkozom Dáriust. Már a belépést sem tudom megoldani egy férfi nélkül?

Épp kiszemelek magamnak egy magányos farkast, amikor felbukkan egy ismerős arc a bejáratot őrző nagydarab emberek mellett.