Protection

13. Érzelmek

Lori

Az elkövetkező hétben szinte mindennap ugyanazok az események ismétlődnek.

Amarill és Stefan randevúzgatnak esténként, mindig olyan helyeken, ahol sokan láthatják őket.

Az Amarill+Stefan párossal van tele a média.

Amarill egyetlen reggel sem reggelizik velünk.

Rokkó minden nappal egyre mogorvább, és hiába próbálom, nem tudom kiszedni belőle az okát.

Adrián a szokásosnál is kedvetlenebb, egyik este pedig át kell éljem, amitől talán kicsit féltem is: felszedett valakit az egyik szórakozóhelyen, én meg várhattam kint a kocsiban Félix-szel (mert hogy a legutóbbi incidens óta kétszeresen ellenőrzik, ki lehet sofőr, a taxizás elvből ki van zárva).

Félix a fekete hajú, nagy darab katona, aki a fegyverraktárat őrizte Dárius bújócskája közben s aki Rokkóval együtt eljött értem az elrablásom estéjén.

Adrián a kilengéseit még két éjszaka megismétli, mi addig türelmesen figyeljük a terepet, barchobázunk, néha még pár személyes infót is kihúzok belőle, meg ő belőlem.

Napközben Adrián általában tanul, bár a szemesztere még nem kezdődött el. Olyankor néha némán őt figyelem, de csak addig, amíg meg nem mozdul, mintha érezné magán a pillantásomat.

Egyik nap, mikor Adrián a Városligetben fekszik elterülve egy pléden, és pont váltani készül zenét a telefonján, veszem a bátorságot, és megkérdezem, miről tanul.

Szemüveg van rajta, az az elegáns, hipster féle, fekete csontkeretes. Még csak rám sem néz, úgy felel.

- A szex genetikája - feleli, mire hunyorítok, hátha látok izgalmas ábrázolásokat a könyvében, de a tömör bekezdéseken kívül nincs ott más. Azt meg ugye nem csak a távolság miatt nem tudom olyan gyorsan elolvasni.

Sóhajtok. - Mi mást? - motyogom. Egy padon ülök nem messze tőle, süttetem az arcom a napfényben. Közben nem lankad a figyelmem, de nagyon jól esik a melengető érzés. - A héten volt a gyakorlatod belőle?

Horkant, és feltámaszkodik két könyökére. A szürke pólóban megfeszülnek a hasizmai. Lábát lezseren keresztezi.

Inkább behunyom a szemem.

- Igen, de hála Istennek még nincs vége - mondja.

- Nahát, annyi a jelentkező?

- Nem győzöm válogatni.

Felhúzott szemöldökkel nézek rá, ahogy kipislogok a pilláim mögül. A nap most készül nyugovóra térni, így egyre alacsonyabban tud a szemünkbe világítani.

- Biztos tartalmas egy gyakorlat lehet. Lehet, hogy én is beiratkozom az egyetemre - gondolkodom el hamisan.

- Lehet tartalmasabban telne, mint a kocsiban ülni esténként - mondja.

Nem felelek egy darabig. Aztán csak annyit szólok: - Igazán nem akarom megzavarni őméltóságodat, de mi lenne, ha mára befejeznéd a tanulást?

Felhorkant. - Csak nem unatkozol?

- Nem mondanám... nagyon kielégítő a társaságod, de lenne pár elintézendő dolgom, ami otthon vár rám.