Protection

25. Aznap...

Lori

Otthon.

Otthon nekem ez a kicsiny, emeletes ház, amit anyámnak és az öcsémnek vettem.

Otthon, mikor vajaskenyeret majszolva eszem velük.

Otthon, mikor kinyitották nekem az ajtót, és megláttak - ott volt a szemükben az otthon.

Boldogan iszom a teámat Medox mellett ülve az apró étkezőben, amikor felzúg a telefonom.

Miron az.

"El sem akartál köszönni?"

Lebiggyesztem a szám. Nem tudja ő sem, hogy visszamegyek. Vagyis, hogy remélem, hogy visszamegyek.

"Hirtelen történt minden", írom vissza.

"El tudok tőled köszönni?" kérdezi újra.

"Már nem a fővárosban vagyok..."

Szomorúan veszem tudomásul, hogy látja, és nem ír. Félretolom a telefonom, hogy a családomra tudjak koncentrálni, de nem hagy nyugton a gondolat, hogy megbántottam Miront, és ez valamiért nekem is rosszul esik.

Anya mesél nekem Medox javulásáról, a kezelésekről, és ekkor megfogalmazódik bennem, hogy muszáj visszamennem a Szilveszter családhoz. Amíg tudok, azon fogok dolgozni, hogy Medoxnak jobb legyen.

Remélem, Adrián is a tervek szerint cselekszik majd.

Még dél sincs, ezért segítek anyának főzni, közben Medox valami vígjátékot néz a TV-ben.

Amikor kész a zöldségragu és a meggyespite, jut eszembe, hogy elfelejtettem a telefonom.

De nem írt senki.

Szomorúan hajítom el a kis ördögi szerkezetet a kanapénkra.

Evés közben kibeszélem nekik a Szilveszter családot (amit lehet), de a zúzódásomról hallgatok.

- Ugye tudod, hogy éppen folyik a TápióFeszt? - kérdezi anyám.

- Hogy most? El kell mennünk - zsongok be. A TápióFeszt a vidék nagy fesztiválja. - Teljesen elfeledkeztem róla.

- Megbolondít a főváros - csóválja a fejét anya.

- Egyébként tényleg - kapok be egy újabb falat pitét. Annyira hiányzott az otthon íze, hogy majdnem bekönnyezem.

Legutóbb féléve jártam itthon. Nem tudtam előbb jönni.

Anya az ablak felé pillant. - Vársz valakit?

- Én? Én ugyan nem - tömöm magam tovább az édes ízekkel.

- Pedig valaki mindjárt csö...

Ding-dong.

- ...nget - fejezi be anya.

Fújtatva teszem le a villámat. - Megnézem. De remélem, megéri felkelnem! - vetek egy utolsó pillantást a sütim felé. Kinyitom az ajtót, és abban a pillanatban le is fagyok.