Protection

33. Akit megérdemel

Amarill

Amarill végigsiet a vár hatalmas folyosóján.

Nem telt még el egy óra sem a történtek óta, de most siet, hogy frissiben tudja közölni a testvérével.

Az anyja persze odáig volt. Nyilván a tervei szerint haladt minden.

Stefan meg csak... Stefan.

Aki persze igazából lefoglalta a gondolatait, arra most nem gondolhatott.

Amarill megáll Adrián szobája előtt. Még csak reggel 9-et mutat az órája, de szüksége van a testvérére.

Először inkább csak üzen neki, hiszen ha nincs ébren, akkor később kell visszajönnie.

Ébren? pötyögi a mobilján.

Vár egy kicsit, majd leül az ajtaja mellé. Persze bármikor bemehetett volna a szobájába, de valamiért úgy érzi, hogy eléggé felnőttek már egy kis intimszférához.

Félig, jön a válasz.

Akkor azzal a feleddel gyere csak ki, itt vagyok.

Pár perc múlva kattan a zár - wow, sosincs bezárva a szobája -, majd megjelenik Adrián.

Amarill meglepődik. A bátyját még sosem látta ennyire... felszabadultnak. Kipihentnek.

Vidámnak.

- Mizu, hugi? - csukja be maga mögött az ajtót a fiú.

- Miért nem megyünk be a szobádba? - kérdezi Amarill.

- Vagy miért nem megyünk inkább a tiédbe?

Még gyanúsabb lesz, mikor látja Adriánt zavarba jönni.

Adrián.

Zavarban.

Itt valami nem stimmel.

Amarill telefonja pittyegni kezd. Gyorsan ránéz, és Miron nevét látja. Megint.

- Nem tudod, hol van Lori? - tolmácsolja a fiú aggodalmát. - Miron tegnap este óta zaklat, mert Lori nem ír vissza neki... Most akkor ők együtt vannak, vagy mi a franc? - ráncolja a homlokát.

- Nincsenek együtt - feleli Adrián.

- Hát pedig nekem nagyon úgy tűnik - húzza el a száját a lány.

- Nekem elhiheted, hogy kurvára nincsenek együtt - Adrián hangulata egyre sötétebb lesz, és Amarillban csak ekkor kattan valami.

- Adrián? - kérdés is és kijelentés is egyben.

- Mi van? - kérdez vissza a bátyja ártatlanul.

- Mit csináltál? - teszi a csípőjére a kezét a lány.

- Én? Mit csináltam volna? - pislog a fiú.

- Tudod, rohadt furcsa vagy ma reggel. Először nem engedsz be a szobádba, másodszor meg valamiért annyira vidám voltál, mikor kiléptél onnan, hogy madarat lehetett volna veled fogatni. És szerintem ha Miron itt lenne, akkor lehet leszednéd a fejét, a pillantásodból ítélve - összegzi a lány. - Nekem nem hazudhatsz, bátyó.