Protection

3. A második első találkozás

Adrián

Naná, hogy ki vagyok borulva. Egyenletesen püfölöm a boxzsákot az emeleti edzőtermünkben.

Mégis, mit képzelt anyám? Hogy nem lesz totálisan gáz, ha mindenhova egy csaj kísér?
Ideges vagyok, és úgy érzem, bizonyítanom kell a férfiasságomat, mert mintha most pont ettől fosztottak volna meg.

A francba!

Természetesen nem tudom annyiban hagyni a dolgot, mint Amarill. Az anyám túlspilázza a múltkori támadást. Azok a fickók szimplán részegek voltak, véletlen pont volt náluk egy pár kés, én pedig szimplán nem tudtam befogni a szám.

De valahogy mégis kiverekedtem magam belőle, nem? És a húgomat is megmentettem, azok a szarháziak pedig azóta is előzetesben vannak.

Az oldalamon levő vágás még sajog kicsit ugyan, de ez nem tántorít el a boxzsák büntetésétől.

Akkorát rúgok bele, hogy majdnem kiszakad a lánc helyéből. Nem veszem észre az időközben betoppanó idegeneket.

Valaki megköszörüli a torkát mögöttem, de még nem végeztem a sorozattal, így addig nem fordulok hátra, míg a végére nem érek.

Aztán megállítom a zsákot, és a törölközőért nyúlok.

A vendégeim türelmesen várnak, s megfordulva látom, hogy Lívia, az anyám pincsije és az én pincsim akar velem találkozni.

- Adrián, szeretnék neked bemutatni valakit! - kiált át a termen Lívia. Mi az, még nekem kell erőfeszítéseket tennem érte? Ezt valószínűleg Lívia is átgondolta, majd suttog a csajszinak valamit, s megindulnak felém.

Addig pontosan fél liter vizet húzok le az üvegemből, s a pólómmal törlöm meg a homlokom, mert ahhoz sincs kedvem, hogy újra lehajoljak a törölközőmért. A ruhát elengedve veszem észre, hogy mindketten a hasamat nézték, s elkapják a tekintetüket, mikor rajtakapom őket. Csak Líviának (aki már elmúlt harminc is) könnyebb dolga van, mert a tabletjébe tud süllyedni, míg a csajnak nincs hová néznie, s ez engem roppantul szórakoztat.

A sebemtől, vagy a kockáimtól nem bírsz elszakadni?

- Csak gyorsan, Liv, mert nem érek rá egésznap. Tíz perc múlva ebéd - nézek a digitális hipermodern órámra.

- Hadd mutassam be neked Lorit, akit édesanyád választott ki a számodra. Lori a...

- Igen, igen, ő fog utánam szaladgálni mindenhova, remek, tényleg. Valami egyéb? - kérdezem közömbös hangnemben, míg elkezdek nyújtani az edzés után.

Lívia már hozzászokott a stílusomhoz, de az új lányt a tegnapi ellenére is megdöbbentette a hozzáállásom.

Most miért, mit várt? Hogy esedezve kérem a bocsánatát?

Legnagyobb meglepetésemre gúnyos mosolyra húzódott az ajka, mintha csak most értene meg valamit. Felettébb idegesítő egy pillantás.

- Szerintem elleszünk - néz szemembe, majd Líviára.

- Nincs semmire szükséged? - kérdezi tőle a nő.

- Nem, köszönöm - mosolyog vissza rá.

A szememet forgatom. Erősítésre lenne szüksége hozzám? Akkor nagyon nagy bajban van a bige.