Protection

24. A családi ebéd

Zeneajánló:
Boyce Avenue - Say Something
Kurt Hugo Schneider - Piece by Piece
Sam Tsui - Don't let me down

Adrián

Még akkor is Amarill szavai járnak a fejemben, amikor belépek a szüleim étkezőjébe. A Vár ezen szárnyában található helyiség sokkal impozánsabb, giccsesebb, mint a miénk.

Előbb érkeztem, mint a többiek, így a gyönyörűen megterített, dizájner asztalunk üresen vár engem.

Apa, anya a két asztalfőn fog ülni, Amarill és Florina pedig velem szemben, egymás mellett, ahogy minden hónapban.

Még nem ülök le, inkább odasétálok a hatalmas üvegablakokhoz, amik az egész falat beborítják, s ahonnan a város egy nagyobb makettasztalként terül el előttünk, a Duna pedig lustán hömpölyög.

A hidakat nézem a távolban, s azon kezdek el gondolkodni, hogy diadalt kéne éreznem, de valahogy az érzés elmaradt.

Lori elment. Ezt akartam végig. Azt akartam, hogy eltűnjön innen. Nem tetszett, hogy annyira profin megold minden szituációt. Hogy jól kezeli a dühkitöréseimet. Vagyis, majdnem mindet. Hogy annyira fel volt vágva a nyelve, hogy minden alkalommal vissza mert szólni nekem.

Nem tetszett, hogy szaladgált utánam. De az sem tetszett, ha nem tette. Amikor csütörtök este elhagyta a házat abban a vörös ruhában... mintha a feje tetejére állították volna a világot.

Keserűen látom be, mennyire mellbevágott a felismerés, hogy van élete rajtam kívül is. Hogy igazából nem tudom, van-e valakije.

Nem mintha érdekelne. De az ember jó, ha tudja, kivel van dolga.

A gondolataim kergetik egymást, és van, amit még magam előtt sem ismerek be.

Hogy az a ruha iszonyat dögös volt. Jó, ez igazából tény. Nem kell beismerni. De... ő volt dögös.

Nem csak dögös... de vadító. Fix, hogy bárhova is ment, csókolták a lába nyomát is.

Felhorkanok. Na, ez már beismerés.

De miért ne ismerhetném be, hogy szívesen letéptem volna róla a ruháját? Valószínűleg minden férfi így tett volna.

Azért, mert nem ezt tetted volna.

Ó, dehogynem! Szállok vitába magammal.

Nem. Amit a legszívesebben tettél volna, az az volt, hogy megparancsolod, hogy maradjon.

Tehetetlenül bámulom az ablakon keresztül az emberek pöttöm alakját.

És ha így volt? Oda megy, ahova akar.

Ezért is ment el érted a szabad estéjén.

Bajban voltam.

Dehogy voltál bajban, nevet a saját hangom a saját pofámba.

Tényleg, miért is reagált egy részeg hívására? Az ő baja, hogy végül rám pazarolta a szabadságát.

Persze, tényleg kellett a fuvar, mert útközben úgy leráztam a Félix nevű hapsit, hogy kettőt nem tudott pislogni. Úgyhogy jól jött Lori önfeláldozása.

Már így is sokat áldozott érted.

Ez a munkája.

Szar alakokkal üzekedni nem a munkája része, te is tudod.

Mostmár az!

Idegesen kezdek el járkálni a teremben, az időt csekkolom félpercenként. Nagyon korán ideértem, de egyre közelebb a 2 óra, és még mindig nincsenek itt a családtagjaim.