Protection

2. A szerződés

Lori

Másnap megint Tatjána irodája előtt találom magam. Amíg Rokkó bent van (külön-külön beszélget el velünk), addig van időm átgondolni az eddig történteket.

Két nap telt el azóta, hogy Maria közölte velünk: Szilveszter Tatjána testőröket akar, és hogy Maria minket választott ki erre a feladatra. Ami persze nem volt meglepő, hiszen magasan a legjobbak fölött állunk Rokkóval.

Rá egy napra már ebben az irodában álltunk, és magával Tatjánával beszélgettünk. Különös, hogy nem hagyta, hogy bárki más irányítsa ezt a szálat, de hát a gyerekeiről van szó, gondolom, ebben az esetben nem igazán érdekelte a protokoll.

Aztán most itt vagyok... és egy arrogáns faszfej testőre leszek pillanatokon belül hivatalosan is. Nem mondom, hogy nem zaklat fel még mindig kicsit a megnyilvánulása, de megfogadtam, hogy bármit vág is a fejemhez, meg se nyikkanok. Le fog peregni rólam.

Természetesen tudom, hogy ez rohadtul nem így lesz.

A karkötőm morzsolgatom, és eszembejut, hogy még nem beszéltem anyával. Előkapom a telefonom, és nem bajlódok a Bluetooth fülesekkel, csak hallani akarom, hogy minden rendben velük.

- Halló - szól bele a telefonba pár csöngés után anyám álmos hangja.

- Szia, anya. Felébresztettelek?

- Igen, de nem gond. Csak ledőltem kicsit, miután Medoxot elláttam. Ő is alszik, persze - teszi hozzá, mintha bűn lenne, hogy megengedte magának a pihenést.

Azért vállaltam el ezt az egészet, hogy nekik jó legyen. Medox 1 éves volt, amikor eljöttem otthonról. Az öcsém Down-szindrómás, izomsorvadása és szklerodermája van, a szíve sincs rendben, de ezek csak azok, amiket idáig derítettek ki. Az anyám több műszakban dolgozott egyszerre, amikor pedig nem, akkor én kerestem munkát. De még ez sem volt elég arra, hogy beteges öcsém gyógyszereit, kezeléseit fizetni tudjuk.

90%-át annak, amit a sorkatonaságért és a testőrködésért kaptam és kapok, azt hazaküldöm. Ez elég arra, hogy anyának ne kelljen dolgoznia, és megfelelő orvosokkal együtt tudja kezelni a testvéremet. És persze, hogy kicsivel jobb életszínvonalon éljenek, mint eddig.

- Semmi baj, anya, tudod. Te vagy a legjobb - nyugtatom meg. Anyával nem vagyunk érzelgős típusok, de néha kijön belőlünk egy-egy ilyen.

- Ugyan... - szinte látom, ahogy legyintve elhessegeti a dícséretet. - Na és, veled mi a helyzet?

- Képzeld... ha minden igaz, lesz egy új munkám - suttogom a telefonba, mert még én sem hiszem el. - De ne éljük bele magunkat, most megyek be perceken belül az irodába. Amíg nem írtuk alá, addig nem fix - nevetek idegesen, ismételve a mondást, amit az évek alatt megtanultam.

- Azta, ez szuper - hallom, hogy ő is felvillanyozódott. - Kire fogsz vigyázni?

Ebben a pillanatban nyílik a nagy, mostoha ajtó, s Rokkó lép ki rajta.

- Uh, anya, bocsi, de le kell tennem. Most megyek be. Hívlak még - hadarom.

- Rendben, rendben, mindenképp - ásít, mikor kinyomom.

Rokkó kezében papír, amit titkon meg is lenget az orrom előtt, mielőtt én is bemegyek. A szemem forgatom, de aztán rámosolygok, mire ő kacsint egyet.

Aztán belépek.

***

- Először is, szeretnék néhány fontos szabályt lefektetni.