Protection

6. Fejfájás

Lori

Tudtam, hogy az alkohol hatását semlegesítő gyógyszer fejfájást okoz másnap, de ez felülmúlt mindent. A poén, hogy nem vehetsz be rá mást, ugyanis csak rosszabb lesz tőle a helyzet.

Így szombat reggel nyolckor, álmásnaposan, ülök az étkezőasztalnál, s bámulom a lefedett tálcákat, amik megtartják a bennük levő hőmérsékletet egy darabig. Adriánnal tegnap köszönés nélkül váltunk el, pedig egymás mellett van a szobánk, Amarill és Rokkó pedig egy órával utánunk érkeztek meg - ezt Rokkótól és a bejáratisoktól tudtam meg, még akkor. Addig nem voltam képes elaludni, amíg nem tudam őket biztonságban.

Hiába, a berögződések.

De ugye nem emiatt voltam fáradt, hiszen akár alvás nélkül is végigcsinálok három napot akár, hanem attól a francos gyógyszertől.

Még mindig nem húztam magam elé a nevemmel ellátott tálcát, amikor Rokkó jelenik meg az ajtóban.

- Ilyen korán? - kérdezi köszönés helyett. - Azért hagyj nekem is valamit - céloz arra, hogy nem nyúltam még semmihez a reggeliből.

- Nagyon vicces - nyögöm.

- Maria csodaszere, igaz? - vigyorodik el, ahogy leül, és azonnal magához húzza a tálcáját.

- Igen... te nem vetted be? - kezdem el vizslatni, de nem néz ki úgy, mint akit kiokádott a betonkeverő. - Láttam, hogy söröztél.

- Rosszul láttad - vigyorog.

Mérgesen horkantok. Nem igazságos, hogy sikerült kicseleznie, és megúsznia fejfájás nélkül.

- Hova tűntetek Amarillal? - kérdezem inkább az estére gondolva.

Elkomorodik és hangosan csámcsog közben. Ez kétszer akkora decibellel erőszakolja a fülem, mint alapból, pedig akkor is fülvédővel kell mellette egyek.

- Amarill férjhez megy - mondja végül.

- Mi? - ez meglep, hiszen nem volt róla szó a Tatjánával való megbeszélésen, így ez újdonságként ér. - Kihez?

- A román miniszterelnök fiához - folytatja. - Az a helyzet, Lori, hogy nem igazán avattak be minket abba, mire is vállalkoztunk igazából. - Leteszi a villáját. - Amarill nem mondta el nekem, de biztos oka van annak, hogy pont most, pont ilyen hirtelen hozzámegy egy befolyásos államfő fattyához, akiknek egyébként, mint tudjuk, hatalmas hadserege van.

Magam elé meredek.

- Szóval Tatjánáék jó nagy guanóban vannak - gondolkodom hangosan. - És ezáltal mi is.

Bólint, kis ideig csak nézzük egymást. Vicces, de pont most jön meg az étvágyam, így magamhoz húzom a Lori-s tálcát, és megnézem, mit rejt magában.

- Hű... - veszem a kezembe az ételt. - Vegán bundáskenyér. Bármit lehet mondani Tatjánáról... de ízlése, az van. - meg is kóstolom. - Egyébként meg, nem válaszoltál a kérdésemre.

Értetlenül néz. - Melyikre?

- Hogy miért tűntetek el a védenceddel - rágcsálok ártatlanul.

Rokkó arca kifürkészhetetlen, de én átlátok a szitán. Annyi év közös munka után nem akadály kiismernem a titkait. És a hallgatása bizony elég árulkodó.

- Csak egy tanács - kortyolok az 1000%-os grapefruit-lémbe. Az édes-kesernyés íz nyugtatóan hat a fejemet kínzó ökölcsapásokra. - Te vagy a legjobb barátom. De ha szarba keversz minket, én magam fojtalak bele ebbe a löttybe. - emelem toastra a poharam, de amúgy nagyon is komolyan gondolom a figyelmeztetésemet.