Protection

31. Végtelenül

Zeneajánló:
Rothwell - Darling
Labrinth - Jealous

Lori

Már mikor a szobámban ülök a fejemet fogva, még akkor sem tudom elhinni, ami történt.

Hogy lehettem ekkora idióta?

Mit tettem?

Még akkor is, ha tulajdonképpen nem én csókoltam meg őt. Hiszen ő Szilveszter Adrián. Azt csinál, amit akar.

De én visszacsókoltam. És ez legalább akkora bűn.

A kezemben volt a lehetőség, hogy megállítsam.

Az ég szerelmére, hiszen katona vagyok! Egy kiképzett katona, aki a karja lefogásából nevetve kellett volna kitáncoljon... de meg sem próbáltam kiszabadulni.

Ez beteges.

Adrián sosem bánt velem jól.

Miért hagytam neki?

És a legnagyobb kérdés, amire egyszerűen nem találom a választ: ő miért csókolt meg?

Kavarognak a fejemben a gondolatok, rosszabbnál rosszabb indokokat láttatva velem.

Ki akar készíteni. Azt akarja, hogy elmenjek.

Botrányt akar.

Unatkozott, és nem volt estére kúrópajtija, én meg kéznél voltam...

Nem az, hogy veled akarok... Csak nem akarok mással. Ezt mondta tegnap az edzésről. De talán nem is az edzésre értette. Talán úgy amblokk mindenre velem kapcsolatban. Nem vagyok jó... de mivel mellette vagyok nullhuszonnégy, jó leszek neki én is.

Felpattanok az ágyamról, és mielőtt még meggondolhatnám magam, kitrappolok a folyosóra, hiába sikoltozik egy hang a belsőmben, hogy ez nagyon nem jó ötlet.

Egyenesen botrányos ötlet.

De meg kell mondanom neki a magamét.

Az ajtaja előtt megállok, és hangosan dörömbölni kezdek.

Hülye vagy - mondom magamnak. Fel akarod verni az egész várat?

Nem nyit ajtót, úgyhogy mégegyszer dörömbölni kezdek.

Bumm, bumm, bumm, bumm.

Semmi. Dühösen sóhajtok, fordulok vissza a szobámba. Akkor ennyi. Már itthon sincs. Kell valaki, aki befejezi, amit elke...

Nyílik az ajtó mögöttem.

- Mindenkit fel akarsz ébreszteni, vagy csak hozzám jöttél? - hallom meg szenvtelen hangját.

Visszafordulok, úgy tervezem, hogy berontok mellette a szobájába, de mikor elé kerülök, a lábaim megmakacsolják magukat egy pillanatra.

Adrián a fürdőből jött, csupa víz a teste, a dereka körül lazán megkötött törölköző.

Basszameg.

Basszuskulcs!

- Visszajövök később - morgom.

- Csak nem félsz? - mosolyodik el lazán, de a szeme nem hazudik. Sem a válltartása. Sem az ajtófélfát szorongató keze.

Ideges.

Helyes. Legyen is!

- Jól tudod, hogy nem - sandítok rá, majd a kezemmel intek neki, hogy húzzon odébb, hogy be tudjak menni. Lazán meg is teszi, de nem ad akkora helyet, hogy a vállammal ne súroljam a mellkasát, ahogy próbálok bepréselődni mellette.