Protection

34. Térden (+18)

Billie Eilish - i love you

Adrián

Azt hiszem, a hajnali szeretkezésünk és a vallomásaim olyan falakat döntöttek le köztünk, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek.

Persze alapból sok volt... most meg mintha egy sem lenne.

Mind eltűnt. Mind eltűnt Lori szavainak hatására: a tiéd vagyok.

Az enyém. Az enyém.

Miután Amarill elment és Lori is felébredt, akkor vált minden olyan... valóságossá.

Kicsit féltem, hogy ha majd felkel... akkor elfelejti, amit mondtam neki, vagy elfelejti, amiket tettünk, vagy esetleg megbánja őket...

De mikor beszélni akartam hozzá, akkor csak megcsókolt, behúzott magához az ágyba és addig szeretkeztünk, amíg az izmaink fáradtsága és a gyomrunk korgása meg nem fékezett minket.

Gátak nélkül... fogalmam sem volt, lehet-e ennyire vágyni valakire. Olyan éhség ez, amit semmi sem csillapít, akárhányszor vagyunk együtt. Mintha csak az elmúlt hónapok elmulasztott alkalmait ebbe az egyetlen reggelbe akarnánk besűríteni.

Lényegében tényleg ez történik.

Szeretkezem vele, mikor lehajol a földre dobált ruháiért. Szeretkezem vele, mikor a szobalány az ajtó előtt hagyja a reggelinket, és ő gyümölcsöt töm a számba, és rajta is végigfolyik a gyümölcs leve.

Mikor én indulok meg tusolni, akkor ő követ, és teper le. Úgy lovagol, mintha az élete múlna rajta.

A tusolóban én dominálok. A víz alatt, arccal a falnak fordítva teszem a magamévá, mert tudom, hogy ha hátulról csinálom, attól elveszti az eszét.

Csak dugunk és dugunk és dugunk, és amikor már nincs erőm, akkor csak a lába közé fúrom az arcom, és úgy lakmározom belőle, amíg teljesen ki nem merül.

Imádom, hogy sikít, hogy minden orgazmust teljesen megél, hogy tudja, hogy csak annyit kell mondania: a tiéd vagyok, és kiugranék érte a hatodikról.

Imádom, mikor a hüvelyével szándékosan rászorít a farkamra, mielőtt elmegyek, és imádom, amikor bekapja az ujjamat és úgy játszik vele, mintha az valami más lenne.

Beszélek hozzá közben, és látom, hogy mennyire izgul tőle. Úgyhogy beszélek és beszélek közben, mocskos dolgokat, amiket csinálnék még vele és amiket imádok benne, ő pedig ezt készségesen meg is hálálja nekem, mikor elmondja, mit kér tőlem, vagy mit enged meg nekem.

Teljesen elvesztem. Totálisan. Abszolút. Az énem száz százalékát ennek a lánynak adtam, és egyetlen percét sem bántam meg.

Mert Lorit csak így érdemes szeretni. Nem is... csak így szabad. Vagy egészen, vagy sehogy.

Cserébe ő is az egészét adja nekem. Készséges és gyönyörű és állhatatos és még sorolhatnám reggelig...

Talán az ötödik (!) menetünk után lehetünk éppen, kimerülten, összebújva az ágyban, valami sorozatot nézve a tv-n, mikor megszólal.

- Mindig féltem, milyen lesz az, ha mi ketten egymásnak esünk.

- Féltél? - kérdezek vissza. - Mert számítottál rá, hogy be fog következni?

- Annyira hevesen tudtunk harcolni, hogy rettegtem, hogy ez a szenvedély átfordul majd valami másba.

- De miért?