Protection

20. Rokkó

Zeneajánló:
SPELLES - Dead in the Water
Blanco White - Nocturne
Phoebe Bridgers - Killer + The Sound

Lori

Van egy olyan érzésem, hogy Adrián csak azért nem hagyja el a házat, mert nem akar velem találkozni.

Nem eszünk együtt, csak a telefonjában levő kis helyzetmegosztó küld nekem jelet arról, hogy mozgásban van a Várban. Nem akartam bekapcsolni, mert így azt is tudtam, mikor időzött a fürdőben pl., ergo a privát szférájának 1000%-os megsértését követtem el... de tudtam, hogy nem lenne jó, ha most hirtelen becsekkolnék nála személyesen is.

Az edzőteremben Rokkóval találkozom, mint két nappal ezelőtt. Ha lehet, még rosszabb passzban van, mint akkor.

Megállok mellette, és bemelegítek. Mivel a boxzsákot püföli, úgy döntök, valószínűleg verekedne egy jót (nagyszerű megállapítás), ezért felkötöm a bandázsomat.

- Most nem verekszem veled - mondja elfúlva, amikor meglátja a mozdulatsoromat. Letörli az izzadságát.

- Jó, de én meg veled igen - vonok vállat, és közeledem felé. Rúgok, de elfordul a zsáktól, és elkapja a lábam.

Ezt akartam, így most az egyik keze foglalt - az arca felé lendülök.

- Cseszd meg - hajol el, majd elengedi a lábam. - Nem verekszem veled! - ismétli hátrálva.

- Kár - folytatom a támadást. Muszáj rám figyelnie, ha nem akarja, hogy kirúgjam a fogát.

Ezért jó annyira egymással edzenünk. Ismerjük egymást, és ugyanolyan szinten állunk. Ő nagydarab és sokkal több súly és erő van benne, én kisebb vagyok, fürgébb és kicsit nála is kitartóbb.

Végül idegesen beadja a derekát, s végre nem csak támadok, de már nekem is védekeznem kell. Látom a dühöt a szemében, és így sosem volt szabad verekednünk.

De most erre van szüksége. Valami bántja, azért van itt.

Egyszer csak felkiált. - Állj! - és a kezét is felemeli.

Megállok, és kifújom magam. Mindketten zihálunk.

- Nagyon hülye vagy - fedd meg csípőre tett kézzel. - Tudod, hogy nem verekszünk elborult aggyal.

- Tudom - vonok vállat. - De hatásos volt, nem?

- De, az volt - fújja ki a levegőt, immár sokkal nyugodtabban. - És most megyek is.

Már fordul is el, mikor a karja után kapok.

- Rokkó! - a hangom könyörgő. - Tudom, hogy nyomaszt valami. Kerülsz engem. Azt hiszed, nem veszem észre?

Sóhajt, majd nyel egyet. - Nem... nem tudok róla beszélni.

- Próbáld meg - kérem. - Annyi mindenen keresztül mentünk együtt... ez nem lehet az első, ami közénk áll.

Lassan visszafordul, de nem néz a szemembe. Hallgat egy darabig, tudom, hogy most rakja össze magában a gondolatokat.

- Végeztem. Amarillal.

Elkerekedik a szemem. - De... miért?

Idegesen toporog. - Azért, mert... mert hozzámegy valakihez. Megházasodik, és ennek nincs jövője.

Szomorúan megérintem a vállát. Nem tudom, mit mondhatnék, így csak hagyom, hadd beszéljen.

- Nem tudom, mit hittem. Talán, hogy valamilyen csoda folytán mégsem következik majd be. De még ha folytatnánk is, akkor is el fog költözni. Ha pedig még akkor is igényt tartanak rám - horkant fel. - Akkor pedig a bűntudat fog szétszedni. Ha nem a vágyakozás. Vagy mindkettő. Mert vagy az ágyában leszek, vagy az ajtaja előtt, amíg más van ott helyettem...