Lemon (Rivaille X OC)

1.

   Az ébresztőm idegesítő csörgése egyszerűen az őrületbe kerget, ülök fel ingerülten az ágyamban. Mégis hány óra van? Kimászom a telefonomig és közben próbálok nem orra bukni a saját takarómban. 6:30, hunyorogva méregetem a telefon képernyőjét. Visszadobom a helyére majd kivonszolom magamat a fürdőbe. Hideg vízzel gyorsan megmosom az arcomat, majd megcsodálom a kinézetem a tükörben. Idegesen elkezdem lesimogatni az égnek álló barna hajamat, kisebb nagyobb sikerekkel. Hát ma sem fogsz értelmesen kinézni Emma... Nem baj, hátha akkor nem szólnak hozzám annyian...

Visszamegyek a szobámba és gyorsan felkapok egy fekete farmert és egy sötétzöld rövidujjút. Csodás. Mivel nem vagyok az a koránkelő típus, még egy teát sincs időm meginni, pedig milyen jól esne most. Felkapom a táskám és elindulok a kijárat felé. Menet közben még felkapok egy pogit a konyhapultról. Nyitom az ajtót, a pogácsát gyorsan benyomom a számba, hogy be tudjam zárni az ajtót. Lerobogok a lépcsőházban, egyenesen a kis rozoga kocsimhoz. Kinyitom az ajtaját és behuppanok. Most pedig mondjunk el egy imát, hogy beinduljon. És igen! Ma sem kell gyalogolnom! Egyre jobb ez a nap!

Kihajtok a parkolóból és elindulok dolgozni. Miért is kellett nekem ilyen messze a lakásomtól munkát vállalnom? Oh, hát nem Kate miatt? Most már így kezdem bánni, pedig még csak 1 hete álltam munkába. Persze én megértem... A honvéd kórházban dolgozni nem rossz dolog feltétlenül... Végül is a nap nagy részében szépen kigyúrt katonákat nézegethet, és hát ez valóban nem rossz... Csak hát ugye, nem azért szenvedtem végig az orvosit, hogy minden egyes nap státuszt, meg alap egészségügyi ellenőrzéseket csináljak. Magasság-, súlymérés, belenézni a torkukba... remek... Miért nem érdekel senkit, hogy amúgy én sebésznek készültem? De persze az újonc zöldfülűt be kell osztani a legunalmasabb feladatra.

Hírtelelen rátaposok a fékre. Basszus a nagy morgolódás közben majdnem túlmentem a kórházon. Befordulok a parkolóba, majd gyors helyvadászat után már el is indulok az épületbe. Amint belépek az ajtón azonnal megcsap az a kórház jellegzetes illata. Más szóval a rengeteg tisztító és fertőtlenítőszeré. A recepciós kedvesen int nekem, én meg visszamosolygok rá. Elindulok a 2. emeletre a „rendelőm" felé. Az összes lift természetesen foglalt, ezért gyalogolok. Legalább nem fogok elhízni.

Egyszer csak valaki hátulról a nyakamba ugrik.

-Jó reggelt! Na vártad már a mai napot?

-Kate! -fordulok felé. -Miért is kellett volna várnom?

-Ugyan már! Tudom, hogy nem egészen ezt akartad, de legalább nem fogsz hamar megőszülni a stessztől! -néz rám a szőke tincsei mögül vigyorogva. -Visszasírod még egyszer ezt a békességet!

- Meglehet, de most kicsit unalmas... -indulok tovább a folyosón.

- Jól van na. Sajnálom. Tudom, hogy te főleg Dr. Tenma miatt jöttél ide. Elég balszerencse, hogy most éppen elment valahova.

- Forgasd még a kést egy kicsit kérlek. -de valóban. Mennyivel jobb lenne, ha itt lenne. Hivatalosan hozzá vettek fel gyakornoknak. Az ország legjobb orvosához! Miért pont most kellett elmennie... Ilyen az én szerencsém.

Elértük a rendelő ajtaját, ami előtt már sorban álltak a vizsgálatra várakozó katonák. Egy nagyot sóhajtva kinyitottam az ajtót. Kate azonnal leült az asszisztens helyére és beizzította a számítógépet. Én előkaptam az egyik szekrényből egy fehér köpenyt, majd Kate-re néztem. Úgy látszik elkészült. Visszamentem az ajtóhoz és behívtam az első embert. Alaposan megvizsgáltam, ha már egyszer ez a dolgom, legalább megcsinálom rendesen. Diktáltam Kate-nek az adatokat ő meg vitte be a gépbe. A délelőtt folyamán 25 embert vizsgáltam át. Hát mit mondjak szörnyen elfáradtam.