Lemon (Rivaille X OC)

23.

Két nappal azután, hogy Erwinnel beszéltem, jött is a válasza, hogy még aznap pár órára meglátogathatják Erent pár barátjai. De a bázisra nem jöhetnek ide, mert ugye ez szigorúan titkos, hogy hol van, ezért egy környékbeli kisváros egyik eldugodt kávézójában lesz a találka. Erennek egész délelőtt csillogott a szeme a boldogságtól, és még az sem vette el a kedvét, hogy Rivaille ötször felmosatta vele az étkezőt. Nekem meg tökéletes alkalom lesz ez a kis kiruccanás arra, hogy pótoljam a fogyóban lévő gyógyszereket... Miért is használja Hanji az én dolgaimat a kísérletekhez? Felsóhajtok.

Írok egy kis listát, majd el is indulok, hogy beszéljek erről Rivaille-al. Ahogyan haladok a folyosón, elkap Hanji.

-Hallod Emma! Zseniális öletem van. Mi lenne, ha levágnánk Eren ujjait és akkor azzal tudnánk, mindenféle vegysze...

-Én ezt nem tartom olyan... jó ötletnek. -mondom kissé zavartan. Ez azért elég durva. -Amúgy is, legközelebb azért szólhatnál mielőtt mindenféle dolgot elhozol tőlem...

-Ugyan már! Nem vittem el olyan nagyon sok dolgot. -mosolyodik el, majd ránéz a kezemben tartott papírra. -Mész a városba vásárolni?

-Igen... mondjuk... -de nem értem, hogy ennek miért örül Hanji ennyire.

-Remek!!! Írok össze én is néhány dolgot! Lécci!!! Nagyon Fontos lenne!! Adok pénzt, meg mindent...-néz rám könyörögve Hanji.

-Jól van, de siess... mindjárt menni kell. -bár, még Rivaille nem tudja, hogy én is megyek... Hmm... Majd csak lesz valahogy. Hanji elrohan én meg bekopogok Rivaille irodájába.

-Gyere. -hív be Rivaille, mire belépek a szobába. Ő ott ül egy kupac papír mögött az asztalánál. Amikor meglát, hátradől és keresztbe teszi a kezét. -Mit szeretnél?

-Azt gondoltam, hogy elmegyek veletek én is a városba. -mondom, és odalépek az asztala elé.

-Rendben. -jelenti ki gondolkodás nélkül.

-Rendben? -lepődöm meg. Pedig már teljesen felkészültem, hogy veszekednem kell vele.

-Mi bajod van? Inkább ne engedjelek? -kérdezi. -Én biztosan nem fogok, mások ostoba dolgai miatt rohangálni.

-Akkor majd én rohangálok... -sóhajtok fel.

-Legyen így. Az egyenruhát, azonban cseréld le. Nem kellene kitűnni a tömegből. -mondja, mire bólintok és kimegyek. Hirtelen azonban megtorpanok. Basszus, mégis mibe öltözzek át... Amikor idejöttünk csak egyenruhát tettem el... Most mi legyen... Nincsen túl sok velem egyméretű katona itt... Petra... Inkább megpusztulok, de nem kérek tőle kölcsön... Magamra tekerek egy függönyt inkább... Fene...

-Elaludtál? -legyezi meg a kezét előttem Hanji. Mégis mikor került ide?

-Öööö, nem. Csak gondolkodtam. Nem igazán van váltásruhám....

-Megoldjuk. -mosolyog rám Hanji és mintha furcsa fény csillogna a szemébe... A kezembe nyomja a listáját és elrohan. Most itt várjam? Vagy mi legyen? Inkább felmegyek a szobámba és ott várok rá...

Pár perc múlva betoppan Hanji, természetesen kopogás nélkül.

-Vedd fel. -dob egy halványzöld ruhadarabot a kezembe. Ahogyan jobban megnézem, úgy néz ki mintha Hanji egyik nagyméretű pántos pólója lenne. Végül is, elmegy. Belebújok, hát kicsit olyan zsák szerű, de nincs mit csinálni.

-Köszönöm. -mondom, ám ekkor Hanji előkap egy vastag övet és áthúzza a derekam körül. Én nem vagyok ellene a rövid szoknyáknak, de ezt így nagyon rövidnek érzem. Biztosan nem megyek így emberek közé.